Az V. Budapesti találkozónk előadásai:
Első: Dr. Tamasi József a hirtelen megnövekedett halálozások száma világszerte
Második: Dr. Ormay Péter a kötelező oltások után fellépő súlyos mellékhatások
Kapcsolódó cikkek:
COVID-19 vakcina áldozatok videóüzenetei
Kerekasztal beszélgetés - Childrens health defense rendezvény
Dr. med. Margareta Griesz-Brisson előadása a III. Budapesti Nemzetközi COVID Konferencián
Titkos dokumentumokból kiderült, hogy a német közegészségügyi hivatal figyelmeztetett, hogy a lezárá...
Közhatalmi megbízás: A kormány ne írja alá a WHO tervezetét!
Dr. Astrid Stuckelberger a vakcinában lévő grafén-oxidról
Nem hiszem, hogy sok értelme lenne az állandóan pofapelenkát viselő, leginkább agymosott/agykárosodott népességet megpróbálni felébreszteni. (Akkor már inkább azokkal kellene próbálkozni, akik többé-kevésbé látják, hogy valami nincs rendben, nem zárkóznak el eleve az igazságtól, de (még) nincs bátorságuk kiállni érte.)
Az alábbi cikk pszichiáter, pszichoanalitikus szerzője azt is elmondja, miért nincs sok értelme az “alvók” ébresztgetésének. Az eredeti cikk angol nyelven olvasható az alábbi weboldalon: https://www.simonparkes.org/post/the-sleeper
“Az Alvó megértése
Az „alvó” kifejezés arra utal, hogy a használónak nincs fogalma az öntudatlan személy lelkiállapotáról.
A személy azért öntudatlan, mert az új információ túl szorongáskeltő ahhoz, hogy elérje a tudatát, azaz a felsőbb szintű tudatosságát és a működése intellektuális szintjeit. Nem fejlődött ki a mentális kapacitása, hogy tolerálja a szorongást. Az új információ nem kerül be a tudatába, mert nem képes azt felmérni, hanem úgy kezeli, mint valamilyen veszélyes és életét fenyegető dolgot. Úgy védekezik ellene, hogy blokkolja. Ez tudat alatt történik, és ami tudatosan megjelenik, az az új információ tagadása, elkerülése, kigúnyolása, nevetségessé tétele, és azoké is, akik beszélnek róla. A hasonlóan öntudatlan emberek csoportja még meg is erősíti ezt az ellenállást. A csoport számára ez a valóság. Ha fokozzák a szorongásuk szintjét, az ellenállásuk is fokozódik. Ha a tudatosak használják az „alvó” kifejezést, a képzeletükben csak annyi a teendő, hogy „fel kell őket ébreszteni”. Ez azonban olyan luxus, amit csak a tudatosak engedhetnek meg maguknak, mert csak nekik van meg a kapacitásuk az új információra. Azt várják, hogy az öntudatlan személynek ugyanígy megvan ez a kapacitása. Hát nincs! Ezért öntudatlan, és az is marad az egyre több információ ellenére, amelyet újra meg újra blokkol, mert azok egyszerűen az elviselhetetlenségig növelik a szorongását, és az elméje úgy birkózik meg ezzel, hogy kizárja mint halálos veszélyt.
Ezt a kapacitást nem lehet egyre súlyosabb és több szorongással növelni, mert az ellenkező hatást éri el: csak növeli az ellenállást. Élet vagy halál kérdése a számukra és a mentális védekezőrendszerük számára, hogy megsemmisítsék az új szorongáskeltő információt, mielőtt az eléri a tudatukat.
Tehát azt látjuk, hogy a „tudatosak”, úgy tűnik, nincsenek tudatában az „öntudatlanok” lelkiállapotának, figyelmen kívül hagyják a mentális mechanizmusaikat.
Akkor hogyan lehet segíteni az öntudatlan személynek, hogy fejlessze a számára halálos veszélyt jelentő információval való szembenézés képességét? Paradox módon, azt az új információt akarjuk az öntudatlannal közölni mint tényt, hogy jelenleg halálos veszély fenyegeti, és ha erre rájön, az majd az elkerülésére is felkészítheti. De ezt ő nem így látja! A végtelenségig is ki lehet téve szenvedésnek, anélkül, hogy kifejlődne benne a kapacitás az új információ tolerálására.
Miért működnek a média és a hamis hírek a Cabal receptje szerint? Mert megbuherálják az érzékelést, létrehozva a tömeges biztonság illúzióját, miután demonstrálták a tömeges fenyegetést. Ez megragadja az egyén szorongásának gyeplőjét, és az egyént a kívánt irányba hajtja. Ha az egyén úgy érzi, hogy az a csoport, amelyhez tartozik, ezt az utat követi, az az ő szorongását is csökkenti. Ez azonban nem növeli a kapacitását a fenyegető új információ tolerálására. A csoport válasza a fenyegetettséget egy elviselhetőbb szintre csökkenti, és felváltja az ijesztő „élet vagy halál” fenyegetést a megmentés érzékelésével, amennyiben ragaszkodik a Cabal narratívájához. Más szóval, az egyén felveszi a „vakcinát”, így „megvédi” magát az ellen, amit úgy adtak neki elő, mint halálos fenyegetést.
Ha új információt tárunk elé, és tudomást szerez róla, azzal védtelenné válik a szorongásával szemben. Ha bízik bennünk, a szorongása egy elviselhető szintre csökkenhet, anélkül, hogy újra bezárná a tudatát. Ha kevesebb a szorongás, nincs akkora szükség védekező mentális ellenállásra.
Ha úgy érzékeli, hogy egyre több ember hal meg körülötte, és ezt az injekcióhoz köti, mit fog tenni? Ha ez a fenyegetettségi szintjét annyira megnöveli, hogy veszélyként könyveli el és legyőzi az ellenállását, pánikba eshet, vagy más módon dekompenzálhat. A fájdalom és a szenvedés megtörheti az egyén védekezési mechanizmusait, de ez védtelenül hagyja őt a szélsőséges szorongásával szemben.
Az öntudatlan a végsőkig kihasználja a védekező mechanizmusait. Ha extrém nyomás nehezedik rá, valószínűleg túlterhelődik, amitől összeroppanhat vagy összeomolhat. Ez megnyilvánulhat mint szélsőséges fizikai vagy emocionális erőszak, függőség, elkerülő vagy támadó viselkedés, előrehaladott betegség vagy beteges viselkedés.
Ha a szenvedése elhúzódik a „felébresztés” érdekében, az erőszak és a felfordulás megakadályozása céljából, az eredmény akár a kívánttal ellentétes is lehet. Lehet, hogy soha nem ébred fel. Lehet, hogy csak összeomlik.
Olyan támogatásra van szüksége, amely megérti a problémáját. Enélkül nincs konstruktív megoldás.
Dr. Richard Prytula
pszichiáter, pszichoanalitikus
2022. november”
Ha valaki nem kéri a segítséget, ne segíts, tartja a mondás.
De légy jelen, hogy hozzád fordulhassanak.
Talán ennyi elég. A jelenlét növelése.
Először mindenkinek magának kell felismerni a problémát.
Ahhoz pedig a legjobb figyelmeztetést a saját testi érzetek, testi tünetek adják. Ha valaki gyógyszert szed, annak biztosan van kiinduló diszkomfortja. Először pedig rutinból orvoshoz megy. Előbb utóbb már nyugtatóért. (Pedig a szorongást nem oldja meg, csak más szintre teszi.)
A szorongás kórokozó jelenleg a csinált elszegényítés, szorongó, zsarolt és büntethető bűnelkövető politikusok és megbízók által, akik a szorongást pénzért vették maguknak a szintén szorongó (félnek, hogy nem tudják erőszakkal kiirtani az élővilágot, bár már majdnem sikerült ) megbízóiktól. Megértem.
Alszanak (=globál, média, gyógyszeripar, politikusok), és minden új információt fenyegetésnek élnek meg. Élet halál kérdésnek. Soha nem fognak felébredni, élő halottak. Ha börtönbe kerülnek, észre se fogják venni, ott a helyük. Nem az (túl)élők között. Az élőkre háruló nem túl hálás feladat az ő számonkérésük. Ebbe kellene több energiát fektetni.
A direkt ébresztgetésnek nincs értelme.
A szorongás központba helyezésének sincs.
Mindenki szoronghat valamiért.
A Mi Hazánk Mozgalom bevonásával neki kellene menni a kötelező oltásoknak! Azért velük, mert civil kezdeményezésként ez is éppen úgy a hamvába halna mint bármi egyéb hasonló törekvés eddig is, de ha van egy parlamenten belüli érdekképviselete az ügynek, úgy egyrészt nagyobb nyilvánosságot kap a téma, másrészt pedig valós esélyt is egyben a sikerre. Rengetegen tudják, hogy az egész oltástörténet leginkább, sőt szinte kizárólag a népirtásról szól (különösen ez a legutóbbi), de azt is tudjuk, hogy még nincs vége. Orbánék (és a gazdáik) építik a vakcinagyáraikat, nem ússzuk meg ennyivel. Ha nem cselekszik a nép úgy végünk lesz hamarosan mint a botnak. Pintér aláírta már, jön a WHO diktatúra, azt már nem kellene megvárni ezzel. Az alvókat békén kell hagyni, velük nincs mit tenni és nem is lehet. Mert félnek felébredni erre a valóságra, így inkább homokba dugott fejjel halnak meg. Szóval kedves orvosok és üdvös ügyeket kezdeményezők, készítsetek petíciót – javaslatot, és irány a Toroczkai! Neki is van három kislánya, van akikért ő is aggódik, ahogyan mi is a sajátjainkért. Jó lenne, ha valaki cselekedne is érdemben és nem csak pofázna mint én is teszem itt most éppen. Isten áldjon bennünket!