Bűnbandák kezében az életünk?

A XX. század elején induló nyugati típusú orvoslásban és a gyógyszeripar beindításában nagy szerepet játszott John D. Rockefeller. A milliárdos már abban az időben is uralta a vegyipari ágazatot, és szintén milliárdos barátjával és üzlettársával Carnegievel, az emberek betegségeiben láttak meg egy új, kihagyhatatlan lehetőséget.

John D. Rockefeller, Andrew Carnegie, Abraham Flexner, csak néhány név azon befolyásos emberek közül, akik közreműködtek az orvoslás totális átalakításában, amit távolról sem az emberek gyógyulása, hanem a minél hatalmasabb profit megszerzése motivált.


4 thoughts on “Bűnbandák kezében az életünk?

  1. Az a legnagyobb hazugság, hogyha folyamatosan, apró adagonkénti bevitellel, testidegen, relatív nagymértékben már halálos adagot jelentő anyagi és nem anyagi mérgekkel mérgezi magát valaki, akkor az jót tesz az egészségének. Az immunrendszer majd “kivédi”. Pedig nem, a mindennek is a megmérgezése és elfogyasztása, bevitele összeadódik, és idővel egyre nehezebben kezelhetővé válik. Csodák pedig nincsenek.

  2. A 100 évvel ezelőtt még nagy elfogadottságnak és népszerűségnek örvendő gyógymódokat már alig ismeri és értékeli országunkban valaki. Külföldön persze nem ez a helyzet. A külföldi pozitív és működő minta átvehető. A problémát hazainak érzem, nem általánosnak.
    A régi, önálló gyógymódonként különálló oktatási rendszerek elismerésének és visszaállításának lenne értelme és hasznossága nálunk, ami lehetővé tenné a sarlatánság definiálását és kiszűrését. Például az oltás is sarlatánság. Viszont nem elvárható, hogy minden gyógyító minden önálló technikában képzett legyen. Az önálló technikának az a lényege, hogy önmagában működőképes.
    Kifejezetten hátrányos lehet a keverés, mert nem fogja érteni és érezni a beteg, hogy mitől gyógyult meg. A különböző technikák egyidejű alkalmazása korlátozhatja, akadályozhatja a gyógyulást, a különféle működési logikájukból kifolyólag.

    A tudomány már kikutatott számos valós eredményt, például cáfolta a vírus és a fertőzés teóriát. Ennek nem a kikutatása vár a jövőre, hanem a mára vár ezen letagadott eredmények letagadásának a megszüntetése.

    A lakosság igényei pont az összefoglalóban elhangzottak alapján a hiányos ismeretek miatt el vannak torzítva. Így a gyógyulásban való pozitív eredményű segítési-közreműködési elváráson kívül, ami egy általános elvárás, milyen többlet elvárás megfogalmazását várják? Külföldön sokkal tudatosabbak lehetek a betegek, mert nem ennyire elnyomottak a gyógymódok, sokkal hozzáférhetőbbek, megfizethetőbbek, vagy TB által finanszírozottak, így ők részletesebben tudnak nyilatkozni is ezekről. Nálunk, ha az orvoslás nem ismerni fel, hogy amit „rockefelleri módon” művel, az magas arányban nem gyógyítás, hanem valódi megbetegítés, akkor miért a potenciális betegek köre mondja meg, hogy mi az elvárás? Az effajta kérdés felvetés magában hordozza azt a választ, hogy a hazai orvoslás önmagát, a saját tevékenységét nem képes értelmezni. Nincs önazonossága. Miért nem bízható a gyógyítás azokra már most is, akiknek viszont van önazonosságuk és bevált eszközrendszerük? Csak ők pont nem „rockefelleri” orvosok? A materialista szemléletet kiemelése egy megosztó kötözködés, ami ráadásul irreleváns a témában. A releváns a létező, jól működő gyógyítási rendszerek működésének elismerése lenne hazánkban is.

  3. Nagyon fontos, hogy Dr. Mihalik Angelikáék elindították az oltás pereket. Az eddigi fejlemények a jog alapkérdéseihez vezetnek.
    https://huntv.info/video/mindenkit-megillet-az-elethez-valo-jog/

    Hol a bűn határa?
    Teljesen mindegy, hogy az élethez való jog általános, vagy egyéni. Senki nem sértheti más élethez való jogát, se kollektíven, se egyénileg. A jogot, és a ne árts, ne sérts kötelességet egyénileg és kollektíven is kell gyakoroljuk.
    A megsértés formái tekinthetők bűnnek. Ha a megsértés formája, mibenléte hibásan meghatározott, akkor a bírák bizony téves döntést hoznak. Az ilyen tévedés elfogadhatatlan, és a bíró eset elbíráló szakértelme is megkérdőjeleződik.
    Az oltás tekintetében a tévedés lehetősége:
    Mi van az oltásban? A valóságban ennek ellenőrizhetőnek kell lennie.
    Mire való az oltás? A hatását bizonyítani kell tudni. A bizonyítás módszere sem lehet áltudományos, vagyis csalás.

    Az oltás és a neki tulajdonított hatás között ok-okozati kapcsolatnak kell lenni.
    Ha az ok-okozati kapcsolat a valós oltás összetevők és akármilyen betegség, mondjuk a „szamárköhögés” és a „kanyaró” ki nem alakulása között nem bizonyítható, akkor ki kell mondani az oltások értelmetlenségét, és a használatukat be kell tiltani. Az orvosoknak egy ilyen bizonytásig fel kell függeszteni az oltások beadását.
    Viszont a feltétel megfogalmazása még kísérletek és bizonyítások nélkül is megadja a helyes választ a témában. A ma nemlétező kanyaró, vagy egy bármilyen betegség mai nemlétezését nem lehet bizonyítani, így a nemlétezést megelőzni se lehet. A nemlétezést bizonyítani se lehet.
    A semmit nem lehet megelőzni. A semmit nem lehet szűrni. Különösen a “de majd egyszer úgyis lesz” rosszindulatú felkiáltással. A várakozást nem lehet szűrni. A kettőt, a nemlétezést és a nemlétezőre való várakozást pedig nem lehet összekeverni.
    A betegséget kiváltani lehet. Különösen, ha rásegítenek.

    A képet árnyalja, hogy megtörtént számos köpet és számos oltás hatásvizsgálata is. Ezt több, mint 100 év alatt folyamatosan leírt, több ezer kísérlet tanúsítja. Kiderült, hogy a köpet természetes terjesztéssel nem lehet járványos betegséget előidézni, oltással viszont lehet betegséget és halált okozni, de az oltásnak ahhoz a betegséghez nincs köze, amire kifejlesztették. Sőt, az oltás fiolákba egyenként bármi beletehető, azonos címke alatt, és a legyártott valódi összetételek fiolánként nem kerülnek bevizsgálásra.

    Az oltás egy létező, sértő, ártó dolog, aminek a kiváltott sértő, ártó, megbetegítő, egészséget lerontó, a napi élet hasznos és értelmes megéléséhez szükséges energiát legyengítő, halálos hatása látható a beoltottaknál. Az oltó az oltás beadásával megsérti a Ne árts! kötelességet, mert az egyénnek egyértelműen árt, minimum a felesleges és indokolhatatlan szúrással, és hatásában is, a tartalomtól függően is. Így az oltó egyénileg bűnös. Kollektíven bűnös az oltás áltudomány és az áltudományt reklámozók és finanszírozók együttese. A kollektív bűn, a Ne árts! kötelesség megsértése az egyén és a beoltott közösség vonatkozásában is fennáll.

    Hamis állítás az, hogy az unoka meg tudja védeni bármilyen várakozástól a nagymamát azzal, ha távol tartja magát tőle, nem látogatja meg. Ha az unoka meglátogatja a nagymamát, akkor lehetőséget kap arra, hogy meg tudja védeni mindkettőjüket attól a rablótól, ami éppen akkor tör be. A testével is akár. Ezt a védelmi erőt és képességet veszi el az oltással lerontott egészségi állapot. Az unoka látogatás és a rablás bekövetkezése között pedig nincs ok-okozati összefüggés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük