Oltás 60. életév felett

One thought on “Oltás 60. életév felett”

1. A kormányrendelet – ha jól értelmezem, – az “érintett személyt” (most még…) az írásbeli elutasító nyilatkozattételre nem “kötelezi” – legalábbis ennek megtagadását nem szankcionálja –, hanem az őt fölkereső orvost utasítja a nyomásgyakorlásra és ezúton döntés kikényszerítésére.

   Kérdés, hogy a háziorvosnak jogában áll-e az “érintett személy” szóbeli, avagy ráutaló magatartással tett elutasító gesztusát olyan értelemben rögzíteni az EESzT-ben, mintha az az írásbeli elutasító nyilatkozatnak egy alternatív ekvivalense volna? Méghozzá annak ellenére is, hogy az nem csak, vagy nem elsősorban az elutasítás tényének kifejezése, hanem inkább bármiféle nyilatkozattételi kötelezés visszautasítása, amennyiben nem kíván még aláírásmintával sem támogatni semmiféle adatbázis építést…

   A rendelet szerint írásban kell nyilatkoztatni az alanyt, akár így, akár úgy dönt. Azt azonban nem tartja szükségesnek, hogy az “érintett személy” beleegyezését adja ahhoz, hogy egy idegen orvos, vagy eü. önkéntes a személyes adatait és kórelőzményét megismerje és adott esetben az ő kezébe helyezze az orvosi szempontból releváns kockázatmérlegelés felelősségét is. Már ha egyáltalán lehetne beszélni ebben a feladatleosztásban bármiféle felelősségvállalásról, amikor legfőképpen a vakcina gyártója, de a kormányrendelet szerzője is elhárítja ezt magától, letolja a végrehajtó apparátusra, az oltóorvos pedig az aláírás begyűjtésével kezdi, naná, hogy neki is “védettsége” legyen, mármint a felelősségtől.

   Mivel ez a korm. rendelet addig lesz hatályban, ameddig a 2021. évi 1. tv. – vagyis nem egyhamar vonják vissza –, a hetenkénti “jelentéstétel” azt fogja-e eredményezni, hogy akár egész éven át folyamatosan cseszegetik a háziorvosokat, és általuk az öszzes listázott 60+ “érintett személyt”, hogy mikor csikarják ki végre tőlük valamelyik papírforma szerinti “nyilatkozatot”?

   Vajon hány sikertelen megkeresés után dokumentálhatja az orvos az intézkedés eredménytelenségét? Ha esetleg egy tucatszor potyára kell kimennie, mert az “érintett szeély” nincs otthon, nem nyit ajtót, üzenetre nem reagál, a júdáspénz kiszállási díjakkal növelt értékét számlázhatja-e tovább? Bár legyen ez az ő problémája…

   Ám ha előbb-utóbb az idős ember a közeljövőben arra kényszerül, hogy bármilyen akut egészségi problémával megkeresse a háziorvosát, akkor ugye jól sejthető, hogy az első prioritást élvező kérdés nem lehet más, mint a függőben maradt vakcinálkodási hajlandóságra vonatkozó döntés bevasalása.

   Meggondolta-e valaki, hogy a betű szerint értelmezett kormányrendelet végrehajtásához technikailag “mobil-oltópontokat” kellene üzembe állítani? Hűtőfurgonnal fog járni az orvos, vagy az aznapi muníciónak elég egy akkumulátorról hajtott kis fridzsider a csomagtartóban? A körzet bejárása során előbb leszervezik az ad-hoc vakcinálkodásra hajlandónak ígérkező személyeket 6-osával, aztán ampullát bontanak, higítanak, fecskendőbe szippantanak és visszamennek a korábbi féltucat lakcímre bökni?

   Ha nem háziorvos jön, aki személyesen ismer, hanem kirendelt önkéntes, – ha és amennyiben nem rendőri felvezetéssel érkezik – neki nincs lehetősége személyazonosságot validálni, vagyis nincs joga igazolvány fölmutatására felszólítani.

   Ennél a kormányrendeletnél még a “piaci légy” stílusú telefonmarketing is tisztességesebb; az legalább mindig úgy kezdődik, hogy elmondják: a beszélgetést rögzítik. Ez esetben ha egy intellektuális fölénnyel, pszichológiai ráhatással kieszközölt visszaélésszerű befolyásolás történik, esetlegesen egy egyedül élő idős sértett oldalán senki nem fog tanúskodni. Még házkutatás esetén is az a szabály, hogy keresni kell két alkalmi tanút az eljárás lefolytatásához.

   A kormányrendelet megalkotójának szándéka mögött azt a fiktív előfeltevést lehet vélelmezni, hogy a vakcináktól mindezidáig tartózkodó idősebb emberek a saját hibájuk, mulasztásuk, vagy elégtelen körülményeik következtében nem rendelkeznek azzal a kellő információval, ami alapján megalapozott döntést hozhattak volna. Ezért segítségre, kiemelt odafigyelésre, gondoskodásra szorulnak. A magyar állam pedig bővelkedik a filantróp potenciál megnyilvánításával, akár csak Bill Gates. Házhoz viszik a megváltást, mint Jehova Tanúi.

   Egy ép lelkű ember az orvost ab ovo megtiszteli és különösen ha beengedte a lakásába, nem mondhatja neki ajtót mutatva azt, hogy “kérem, távozzon”. A kormányrendelet olyan abnormális szituációkat eredményez, amely ilymódon az orvos-beteg viszonyban érvényesülő bizalom maradékát is aláásni hivatott. Szinte borítékolni lehet, hogy normális háziorvos igyekszik majd elherülni mindezt és lepattintja a feladatot az önkénteseknek.

   Nagyon valószínű, hogy szinte minden háziorvosnak vannak 60 pluszos “érintett szeélyei”. Ez a kormányrendelet így tehát elsősorban a háziorvosok szisztematikus megalázásáról gondoskodik, másodsorban egy teljes népesség-szegmens precízen hiteles “közvélemény kutatásának” hozadékát nyújtja, harmadsorban előkészítő és megalapozó intézkedés lehet minden oltásmegtagadó ellen kreálandó további “rendszabályozásoknak”.

   Válasz