A mi forgatókönyvünk: Hogyan építsük fel a második Magyarországot, Kelet és Nyugat közt
A 2020-ban kezdődött, mesterségesen gerjesztett globális válság egy jól megtervezett forgatókönyvvé áll össze. A válság kirobbantói nyilvánosságra is hozták hosszútávú tervüket, melyet rohamléptekkel hajtanak előre.
A kibontakozó forgatókönyv, a One World Order, az Egységes Világrend felé mutat.
Ennek csúcsán egy Világkormány ül.
Az alkotók által irányított káosz célja életünk kereteinek teljes felforgatása, a robotizáció kiteljesedésével tömegessé váló munkanélküliség és létbizonytalanság, élelmiszer-krízis, valutakrízis, környezeti krízis, energiaválság, járványok, éhínség és háborús fenyegetés.
Amikor a káosz és a kétségbeesés teljessé válik, tálcán fogják kínálni a megoldást, melyet a tömeg megváltásként fog üdvözölni.
a szintetikus élelmiszereket,
a távgyógyászatot,
a globális, digitális valutát,
az alapjövedelmet,
a tulajdonunktól való megfosztás után a bérlővé válást,
a teljes oltási kötelezettséget, a gyerekekre is,
és mindezek eredményét, a népességszabályozást.
Ha mindez teljesül, az az emberhez méltó élet, sőt az emberiség végét is jelenti.
Egyre több ember ébred fel a világon, és megfogalmazódik egy közös cél: egy párhuzamos társadalom felépítése. Fel kell építsük a második Magyarországot, mert az elsőt elfoglalták.
Mit tegyünk? – hangzik a kérdés.
A központosított egységállam történelmi formája végleg lejárt.
Eljött az ideje, hogy elkészítsük saját forgatókönyvünket. A háború Közép-Európa és az emberi Közép ellen folyik.
A legsürgetőbb teendők, melyeket a rövid, világtörténelmi jelentőségű időablak hátralévő részében el kell kezdjünk, magunkért, gyermekeinkért és az emberiségért:
kerekasztalokat kell összehívjunk, ahol nem a politikáról, hanem pártok nélkül életünk legfontosabb kérdéseiről beszélünk végre, hogy megszervezhessük magunkat.
meg kell teremtsük az élelmiszer-önrendelkezést, az egészséges és természetes élelemhez való hozzáférést.
meg kell védjük a készpénzt, és egy saját, sérthetetlen nemzeti valutát kell teremtenünk.
egy pénz- és tulajdonreformot kell közösen megvalósítanunk, mely a helyi közösségek rendelkezésébe adja a tulajdont, végleg megszünteti a spekulációt és a bankok uralmát.
ki kell szabadítsuk a mindenható állam felügyelete alól a gyógyítást, az iskolát, a korrumpálódott tudományt, a multik és oligarchák által uralt gazdaságot.
létre kell hoznunk saját médiánkat.
helyre kell állítsuk a két világháború által szétrombolt, és egy újabb háború által végképp eltaposni szándékozott Közép-Európát és az emberi Közepet.
Az előadás erénye, hogy felhozta a fontos témákat, amire koncentrálni kell.
Viszont olyan se-se érzésem van, a fantázia se szállt el, se a valóságban levés se sikerült.
Bontsuk le az államot, majd építsük fel…..
Vonjuk ki a forintot, de legyen egy nemzeti valutánk…..
A föld melegét fel lehet használni, nagyon természetesen, erre kellene építeni.
A pénzzel nem az a baj, hogy új forint, vagy nem, hanem a használati szabályaival, ami az egész világválság kiindulása. (Pokol a földön/ A helyzet súlyos- Ernst Wolff- vitaindító)
Lehet kicsiben pénzt kibocsátani, de ekkor az elfogadottság is kicsi, szűk körű lesz. Ennél már fejlettebb a világ, és nagyban működik, diverzifikált, ehhez együttműködés (nem társulás!) kell, ahogy a politikához is. Hogyan hozzak össze egy nemzetközileg elismert pénzben kapott fizetést egy kis közösségi pénzen alapuló cserével? A gazda a valuta váltó? És mit csinál a valutákkal, minden gazda egy kis bankár? Így könnyen újraépülhetne ugyanaz, ami nem működik.
Teljesen ki lett kerülve a két fő téma: a pénzkibocsátás és forgatás rendszere, és a politikai rendszer, és hogyan lesz nemzetközileg elfogadott mindez.
A másik pedig a bűnösökkel való elszámolás. Az elsődleges, amiről régebben sokkal több komment szólt.
válaszom Hegedűs A. kommentárjára:
Harminc percben szinte lehetetlen belemenni a részletekbe. Azonban van minden kérdésre válasz és megoldás.
“Bontsuk le az államot, majd építsük fel…..” – igen de máshogy. A mindent irányító egységállam történelmi feladatát betöltötte és ideje lejárt. Minél tovább marad jelenlegi állapotában, annál nagyobb rombolást végez. A központi állam alól ki kell szabaduljon a szellemi élet és a gazdasági élet, és az államnak össze kell zsugorodnia a jogi élet funkcióira: törvényhozás-igazságszolgáltatás-végrehajtás és az állampolgárok külső és belső védelme: rendőrség, honvédség. Az új államszervezet sokkal kisebb lesz és nem a politika fogja rángatni az egész társadalmat. Ez az önigazgató társadalom, aminek már az I. világháború óta ki kellett volna fejlődnie, de az ellenérdekelt hatalmak ezt a természetes fejlődést sorozatosan elnyomták. Két példát hozok: az önigazgató társadalom eszméjének megjelenése után (1917) a háttérhatalom inkább egy társadalmi kísérletet indított el keleten, a bolsevik forradalommal, amit ők pénzeltek. Ez az egységállam totális uralmát hozta, a legretrográdabb és életidegenebb módon. 1956-ban Budapesten mi, magyarok ráztuk le először. A forradalmat Hruscsov Eisenhower jóváhagyásával verte le, mert túl veszélyes lett volna a szellemet kiengedni a palackból. Létrejöttek ugyanis az önigazgató társadalom csírái, a munkástanácsok, Ezt nem engedhették meg, mert ez lebontotta volna a kapitalizmust és az ő hatalmukat. Ehelyett 1989-ben összeomlasztották a kísérletet és egy új kísérlet előkészítésébe kezdtek. Ez most lépett döntő szakaszába, amikor egy globális kommunizmust akarnak az emberiség nyakába akasztani.
“Vonjuk ki a forintot, de legyen egy nemzeti valutánk…..” Nem mi fogjuk kivonni a forintot, hanem a globális hatalom, és lecseréli a CBDC-re. A pénz szintén egy évszázada reformra szorul, ennek elmaradása egy globális pénzügyi krízishez vezetett – ezzel Ön is egyetért: “a használati szabályaival van baj” és Ernst Wolffra hivatkozik. Mivel a valuták a háttérhatalom kezében vannak, lehetetlen a forint megreformálása, egy párhuzamos pénzrendszert kell létrehozni. Ernst Wolff marxista alapon kritizálja a pénzrendszert, Marx munkaérték-elmélete alapján, ami egy tévedés. Mindazonáltal Wolff jól látja a pénzrend hibáit, csak a megoldásra vonatkozóan még nincs javaslata, csak apróbb reformlépések, amik azonban a pénz centrális problémáját nem érintik. Mi előbbre járunk Wolffnál, bár felajánlottam neki az együttműködést, de eddig nem jött válasz. Azonban Wolff is eljutott oda, ahová mi: egy párhuzamos társadalom felépítéséről beszél. Érdeklődéssel várom, mikor lyukad ki az önálló pénz létrehozatalánál. Ön megvárhatja az összeomlást és filozofálhat rajta, hogy mit kéne tenni, de a jelenlegi valutarendszer össze fog omlani és nem lesz ás alternatívája, mint a CBDC – vagy a mi pénzünk.
“Lehet kicsiben pénzt kibocsátani, de ekkor az elfogadottság is kicsi, szűk körű lesz.” Ez praktikus probléma, de minden új kicsiben indul. Nézze meg a bitcoint. Felfutott, de mivel nem nyúlt a pénz központi problémájához, vagyis annak árujellegét és ezzel a kincsképző funkcióját nem szüntette meg, és épp emiatt kivitték a tőzsdére, hogy spekuláljanak vele, ezzel megásták a sírját is, mert tőzsdei manipulációval el lehet értékteleníteni bármelyik valutát. A mienkét nem. Az új pénzzel technikailag lehetetlen spekulálni. Ezzel ki is húztuk a méregfogát.
“Ennél már fejlettebb a világ, és nagyban működik, diverzifikált, ehhez együttműködés (nem társulás!) kell, ahogy a politikához is.”
Ez a “fejlett világ” annyira szuper, hogy egy globális valutakrízis előtt állunk, ami magával ránthatja az egész világgazdaságot. A “fejlett” pénzvilág egy rákos daganat, mely a halál állapotához áll közel. Az, hogy nagy és fejlett technológiával dolgozik, az tartamilag nem jelent fejlődést, csak technikailag. A kor követelte fejlődésről sokan beszéltek az elmúlt száz évben, Rudolf Steiner, Silvio Gesell, Alexander Caspar, és sokan mások. Az új pénz mibenléte tisztázott, csak a megvalósítás hiányzik. Ideje lépnünk.
“Hogyan hozzak össze egy nemzetközileg elismert pénzben kapott fizetést egy kis közösségi pénzen alapuló cserével? A gazda a valuta váltó?” Minden kezdet nehéz, Mivel a központi pénzhez nem tudunk hozzányúlni, csak a saját marad. Ez egy párhuzamos pénzrendszert jelent kezdetben, és átváltást, mert bizonyos áruk és szolgáltatások nem lesznek egyelőre az új pénzrendszerben elérhetőek, mivel nem lépnek be. A kriptovaluták is átváltásra szorulnak, ezzel nincs baj, amíg hatalmi szóval be nem tiltják.
“És mit csinál a valutákkal, minden gazda egy kis bankár? Így könnyen újraépülhetne ugyanaz, ami nem működik.
Teljesen ki lett kerülve a két fő téma: a pénzkibocsátás és forgatás rendszere, és a politikai rendszer, és hogyan lesz nemzetközileg elfogadott mindez.” Nem lett kikerülve, de nem fért bele a kifejtés 30 percbe. Jó a kérdés, de nem a gazda lesz a bankár, hanem minden társulás, ahol a tőke képződik. Ők kezelik a pénzt, és folyamatosan végzik a hármas pénzfunkció szerint a pénz átalakítását. A hármas funkció, mely mindig is létezett, de a jelenlegi működés ezt elfátyolozza: 1. a vásárlópénz, mint önérték nélküli csereeszköz, 2. a hitelpénz, 3. az ajándékpénz. A vállalkozások és fogyasztók közt a vásárlópénz áramlik. A csere során, melyet a társulások végeznek, a munka megszervezése, hatékonyabbá tétele révén tőke képződik. Ez a tőke az áruk árába beépülve magában foglalja mindhárom pénzformát. A csere során a termelő megkapja a termelési költség fedezetét, a fennmaradó pénzmennyiség egy részét hitelpénzzé alakítják és a helyi gazdaságba irányítják, annak hiteligényét fedezve. Ez azt jelenti, hogy a társulások veszik át a kereskedelmi bankok szerepét, azokra pedig nem lesz szükség, csak egyetlen jegybank lesz, aki pedig már nem gazdálkodik, nem folytat monetáris politikát, hanem csak könyvel (minden vállalkozás és egyén számláját a jegybank vezeti) és a társulásokkal egyeztetve a pénzmennyiséget meghatározza és kibocsátja illetve bevonja. Az ajándékpénz a “csak fogyasztók” (gyerekek, öregek, betegek), illetve az immateriális termelők (kultúra, állami intézmények) finanszírozását végzi, amit ma az állami újraelosztás végez, rendkívül rossz hatékonysággal. A különbség az, hogy a pénz irányítása a termelők és a fogyasztók által létrehozott társulásokban történik, decentralizáltan. Ez egy tulajdonreformmal is együtt jár, ami nem a Great Reset világállam általi rekvirálását jelenti és a világkormány kezébe juttatott tulajdonigazgatást, hanem ezt is a társulások végzik, az érintettek részvételével. A spekulációs céllal tulajdonba fagyasztott tőke felszabadítása hatalmas lökést ad a gazdaságnak. A hatékonyság mintegy megduplázódik, mert a spekulációs pénzmozgások ma a reálgazdaság volumenjét meghaladják, és mi ezt megszüntetjük.
“A másik pedig a bűnösökkel való elszámolás.”
Naná, hogy ez is fontos. És meg is fog történni. De ez sem fért bele a 30 percbe és nem is az én kompetenciám. Az önigazgató társadalomban azonban a bíráskodás is más lesz. A bíráskodás nem jogi feladat, hanem a szellemi élet része. Nem jogász végzettséget kíván, hanem egészséges igazságérzettel rendelkező embereket, közülük kell bírót választani, mint ahogy azt az USA-ban a sheriffek esetében teszik. Aztán kell melléjük jogász, aki csak tanácsokat ad, hogy a jogszabályok közt el lehessen igazodni. De a jogszabályok 90 %-át ki kell gyomlálni, mert ez is csak a totális ellenőrző világállam felé terel minket, hogy életünk minden mozzanatát leszabályozza. Ennek véget kell vetni.
“A föld melegét fel lehet használni, nagyon természetesen, erre kellene építeni.”
A jó energiarendszer több lábon áll. A fosszilis energiahordozók nem ördögtől valók. A felmelegedéshez nincs közük. A földhő kihasználása nagy beruházásokat igényel, mert a villamosenergia-igényt csak mélyfúrással lehet fedezni, gőzturbinás erőművekkel. Ha Paks helyett ilyeneket építettünk volna, akkor nem lenne gond a tüzelőanyag beszerzésével sem és a kiégett fűtőelemek tárolásával sem. A téma még nincs lezárva, de paradigmaváltás kell. A nap- és szélerőművek jóval kisebb beruházással megvalósíthatóak, de épp az ingadozásukat kell a rendszerirányításnak követni, erre pedig a geotermikus erőművek teljes mértékben alkalmasak lennének, ma ezt a gázerőművekkel végzik.
Remélem, kielégítő a válaszom.
Kedves Attila,
Köszönöm a kiegészítését. Mivel beszél a kor fejlődéséről, és a fejlődés szó manapság gyakran előfordul, egy kicsit belegondolnék a szó jelentésébe.
A fejlődés szó jelentése már az értelmező kéziszótárban (arcanum online) is egy átalakulási folyamatként van leírva, valamiből valamivé válás, ami feltételez egy elérhető, minőségileg kész, fejlett állapotot, egy működőképességi fázist, amiből egy újabb átalakulással lehet egy következő szintre lépni. Mindig definiálni kell, hogy miből mivé szeretnénk válni, mi a fejlettség kiinduló és végállapota. Valamint mi az induló és az elért minőség.
Számomra annak a definiálása, hogy mi a világban a fejlődés, és a fejlettségi eredmény, a következő:
A ’természet rendje’ szerint létezik egy ’átalakulási folyamatok’ szabály gyűjtemény, amit nem ismerünk teljességében. De mindenképpen kiindulási alap az én minőségi ismérv meghatározásomhoz. Attól fejlettebb a világ, minél inkább ezen szabályok felhasználásával a természetbe úgy tud a társadalom a működésével belesimulni, hogy a természetes elemi körforgásokból ne végtelenül kivegyen, és véglegesen pusztítson, hanem felismerve a szabályt, működjön és visszategyen. (A szabályok alapján történik a teremtés, az életben maradás, és a pusztulás is.)
Az egy fejlett minőségi eredmény (lenne) például, ha valami halott ügy, mint az 5G, akkor azt eltemetjük. Az 5G nemhogy végtelenül kivesz, de semmit nem ad vissza a természetnek, pusztít, ez a fejletlenség, és a fejetlenség is az én értelmezésemben. (ugyanez a Haarp, stb.)
A természeti rend nem nyújtózkodik tovább, mint amíg a takarója ér, és a természetben nincs szerencsejáték(spekuláció), legalábbis egyikre se tudok példát felhozni. Wolff a pénzügyi szabályokat már a szerencsejáték(spekulációs) lehetőségek kiiktatása szempontjából is vizsgálná felül, ami szükséges szerintem. A természetben van viszont adok-kapok, és saját felhasználás, és saját raktározás (kincs képzés). Ha jól értem, a munka alap nem számítana az Ön által képviselt rendszerben, hanem az előállított végső értékek beárazása cseréhez, változó kereslet-kínálat alapon lenne az alap. Viszont mégiscsak meg kell mondani az áramláshoz, hogy mennyi lehet a végső előállított értéken belül a munka, az adó(állami rész), a beszerzési ráfordítás arány és a megtakarítási arány. Ez egy piacgazdaság, akárhogy is nézem. (A természet egy önszabályozó piaci kereslet-kínálati rendszer…, minden érték képzése egyszerre, egyidejűleg a Föld(nemzet, állam stb) tulajdonában van és elsődlegesen az érték előállító egység tulajdonában, de ezért a tulajdon működtetésért nem jár senkinek se kamat, se osztalék)
Nincs kimondva, de ide értem, hogy a megoldást abban is kellene értelmezni, hogy a cserearányokat át kellene alakítani, annak figyelembevételével is, hogy mi értékes, és mitől az, vagy éppen nem, azon kívül, hogy mennyi rá a kereslet. Értékes= a természeti rend körforgásába feldolgozhatóan, más szereplő (földi élőlény!, körforgás) részére is átalakítható outputok keletkeznek. Ez a gondolkodás a mai gazdaságpolitikából teljesen hiányzik, a téma fel sem merül, vagy eltussolódik. Ez az egyik valódi baj szerintem.
A pénz funkciók (adok-kapok-megtartok leképezése) elkülönítését nem teljesen értem. Egy pénzzel lehet gazdálkodni, spekulációval (kamat, osztalék céllal) vagy anélkül (minden elért bevétel arányosan felosztásra kerül, maradék nélkül (adó-beruházási fedezet(tőke)-ráfordítás). Az új pénz nem szokott kicsiben indulni, vitatkoznék ezzel a megállapítással. Inkább a cserearányok beárazása indul kicsiben, de erre irányuló minőségi, minősítő politika, hozzáállás nélkül a természethez igazodó szemlélet nem lesz figyelembe véve. -?
A tulajdonreform és a hitel rendszer kialakítási elképzelésekről én szívesen hallgatnék több részletet. A tulajdonosi kör és a tulajdoni arányok hogyan vannak elképzelve? Ki lehet hitelező? A hitel kapcsolódik-e tulajdonhoz, vagy csak likviditási korrekció? Természeti példákban szeretek gondolkozni, most hirtelen az eső(víz) jutott eszembe, mint egy hitel, amikor nincs (víz)forrás szűke.
Mégiscsak egy új/régi fizikai formájú pénzt kellene nemzeti szinten használatba helyezni, nem? Központi kiinduló árakkal, átgondolt cserearánnyal.
Jó előadás, remek ötletek. Csak arra kell vigyázni, hogy ne hagyjuk ezeket csírájukban elfojtani, ahogy az a gengszerváltáskor történt például a munkavállalói részvényekkel, amikor a közösnek hazudott állami tulajdon csont nélkül átment a régi komcsi / újgazdag nómenklatúra tulajdonába, az emberek túlnyomó részét meg egyszerűen kisemmizték, röhejes “közgazdasági” érvekre hivatkozva.
A másik veszély az, hogy a háttérhatalom mindenhová beszivárgó aktuális pribékjei átveszik az irányítást az új szervezetekben, a régi mondás alapján: “Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére.” Sajnos mindig ez történt minden szép kezdeményezéssel, Jézus mozgalmától a Greenpeace-ig, vagy Liska Tibor alternatív elképzeléseiig.
Mivel a létünk a tét, ezt most semmiképpen nem hagyhatjuk.
Reiner Füllmich az arra alapúló terv: „Ezek az emberek a szó szóros értelmében megpróbálnak mindket megölni“.
Forrás: https://uncutnews.ch/reiner-fuellmich-ueber-die-zugrundeliegende-agenda-diese-leute-versuchen-buchstaeblich-uns-umzubringen/
( A videó az angol nyelven van. )
Most a gondolatok, az élet és halálról szólnak.
Ezt mondta, Reiner Füllmich a „Nürnberg 75″ éves ünnepén.
Reiner Füllmich a Shabnam Palesa Mohamed-del ( Children’s Health Defense ) folytatott beszélgetésben mondta ezt el.
Ezek már 30 éve behatoltak a társadalom összes rétegében. Amit csinálnak, azt a számukra tökéletes pontossággal végzik.
És ebből következik, hogy a mi vezetőinkben nem bízhatunk meg, mert ezek nem a mi vezetőink.
Ezek az igazságszolgáltatást, az egészségügyet, a gazdaságoj és a politikát átalakitották.
Most már csak az maradt, hogy mi csak saját magunkban bízhatunk meg. És nekünk mmost ettől a rendszertől el kell határolodni.
Az összes NGO és a nagy cégek megbuknak.
Az egy amit a hozzászólásokban nem találok az az a kérdés, hogy mit teszünk az emberi tényezővel. Mi lesz az ellenőrzés módja és hogyan érjük azt el, hogy az ember maga aki a folyamat mögött áll, ne éljen vissza a lehetőséggel, a hatalommal, ami adatott neki. Elhangzik az igazság érzet, a választás… Egy önmagát nem ismerő ember, aki magáról se tudja eldönteni milyen, mire képes, az másról se képes ezt eldönteni! Ő megvezethető, megtéveszthető, manipulálható… Az ember maga pedig természeténél fogva a kisebb ellenállás felé mozdul, főleg, ha a pillanatnyi érdeke is azt diktálja, illetve ha tömegben van. Ez a kérdés mindennél fontosabb, ugyanis minden szakma és minden folyamat annyit ér, amennyit a mögötte álló ember. Ha az minőségében alacsony, akkor a jó rendszer is alacsony szinten működik, illetve elbukik. Azonban ebben a helyzetben nem elég az olyan jól ismert, jól hangzó szlogenek ismételgetése, mint például az ébredés… Min múlik az, hogy ki a felébredt és ki nem? Aki olyan szavakat használ, ő már felébredt? Vagy a tettek számítanak? Akkor viszont elég gyatrán állunk…
Az is érdekelne, mi történik addig, amíg az lesz az érték, az adja a gazdagság alapját, amikor valakinek annyi van valamiből, hogy már nincsen rá szüksége, nem tud vele mit kezdeni, addig hogyan alakulhat ki egy más értékrend, aminek egy más típusú élet az eredménye?