Miért vagyunk megszállottjai a veszélynek és kölcsönösen a biztonságnak? A svéd pszichiáter és szerző, David Eberhard a lezárások által a lakosságra gyakorolt hatásokat kommentálja, valamint azt, hogy miként érezzük magunkat egyre kevésbé biztonságban annak ellenére, hogy vitathatatlanul az emberiség történelmének legbiztonságosabb időszakában élünk.
David Eberhard élete nagy részében pszichiátrián dolgozott, Stockholm több különböző központjában. 2019 óta a PRIMA Maria Addiction Care Clinic személyzetének vezetőjeként dolgozik.
Kapcsolódó cikkek:
10 millió wuhanit teszteltek és a tünetmentes néhány pozitív egyáltalán nem fertőz
Dr. Pócs Alfréd előadása Szegeden
Majomhimlő: Ausztriában 3 eset, 3 millió eurónyi vakcina
SZKÍTA Hírek 2024-14. adás - 2024. február 21.
Május 13-án demonstráció az oltáskárosultakért, Dr. Pócs Alfréd meghívása
Mike Yeadon, a Pfizer korábbi alelnöke a pandémiáról, oltásokról
Igen. Csak itt sajnos csak a tömegek részéről van szó ostobaságról, a vezetők és azok gazdái részéről aljasságról!
Sajnos az én környezetemben megint nagyon szomorú esemény történt.
Most a szomszédságban.
Nevezeten egy fiatal 40 év alatti házas hölgy ment el ebből a földi életből.
A kedves hölgy nem koronában húnyt el, hanem a halálát lelki okokra lehet visszavezetni.
Ez az úgy nevezett lelki előbetegség.
A facebook-on a hölgy még mindig látható.
Amit a hölgy életében fényképezett, nyilván annak örült és az tartotta őt lelkileg egyensúlyban.
De nekem nincs jogom, hogy ezt linket ide bemásoljam.
Mi történt ?
Persze, hogy volt a hölgynek valami lelki betegsége. Mert amikor az fiatal lányka volt, akkor leesett a tornaszerről és az arca egy
kicsit eltorzult.
Aztán ezt az előbetegséget, valakik valami latin szóval
( hyper és pondia, lelki megterheltség )
illetik.
Ami magyarul valami beképzelséget jelent.
Ezt azzal is lehet magyarárni, hogy a hölgy környezete az arc eltorzulását nem nagyon vette észre.
De a hölgy egyedüllétében az arcát szokta nézegetni és a tapasztalatait sms-hírekben közölni.
De mi van a dolgok mélyén ?
A hölgynek jó munkahelye, pedikürös volt és sok emberrel volt kapcsolata.
Azonkivül évente legalább 4 alkalommal a nővérét szokta meglátogatni külföldön.
Ott a gyerekek közelségének is nagyon örült.
De mi történt ?
Az történt, hogy a mukahelyét a korona intézkedések miatt be kellett zárnia.
A másik ok meg azt volt, hogy abba a bizonyos külföldi országba a korona miatt sem lehetett menni szabadságra.
Mi van most ? Ki a bünős a hölgy haláláért ?
Hát ki lenne ?
Aztán most a psychiátria löki a süket dumáját, hogy ilyen betegek a statisztika szerint igy és ugy, meg ennyi százalék eséllyel szoktak
elmenni.
Minő emberi cinizmus ez ?
A pszichiátria jelenlegi gyakorlatával az a legnagyobb gond, hogy teljesen semmibe veszi az emberi jogok fontosságát, és ezzel megmérgezi a teljes tudományos életet és az oktatást is.