A szamárköhögés elleni vakcina kudarca járványkitöréseket okozott a beoltott gyermekek körében

A politikusok az RFK-t hibáztatják, de a valóság az, hogy a hagyományos vakcina nem védi meg a gyermekeket

Az oltásról szóló vita egyre élesebb, a fertőző betegségek epidemiológiájában és vakcinológiájában járatlan törvényhozók félelemmel teli, politikailag terhelt megjegyzéseket tesznek. Patty Murray szenátor (demokrata, Washington állam), aki a Washingtoni Állami Egyetemen (WSU) szerzett testnevelés alapdiplomát, a szamárköhögés elleni oltással kapcsolatos nyilatkozatát tweetelte.

A Bordetella pertussis által okozott szamárköhögés, vagyis a pertussis, a régóta fennálló immunizációs programok ellenére ismét közegészségügyi problémává vált. A diftéria-tetanusz-szamárköhögés (DTP vagy DTaP/Tdap) elleni globális oltási lefedettség meghaladja a 90%-ot, mégis ciklikus járványok folytatódnak a magas beoltottságú populációkban. ¹ ² A paradoxon a csökkenő immunitásban, a kórokozókhoz való alkalmazkodásban és a jelenlegi acelluláris vakcinák (aP) által nyújtott szuboptimális nyálkahártya-védelemben rejlik. Ezen kudarcok, klinikai következményeik és terápiás megközelítéseik elemzése szemlélteti egy olyan vakcina korlátait, amely részben megelőzi a súlyos betegséget, de nem az átvitelt.

Átállás teljes sejtes vakcinákról a sejten kívüli vakcinákra

Az eredeti teljes sejtes vakcinát (wP) az 1940-es években vezették be, amikor a javuló életkörülményekkel, higiéniai körülményekkel és kezeléssel együtt a szamárköhögés okozta halálozás > 90%-kal csökkent.³ A vakcina azonban gyakran magas lázat, elhúzódó sírást vagy hipotóniás-hiporeszponzív epizódokat okozott, ami az 1990-es években Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Ausztráliában acelluláris (aP) készítményekkel való helyettesítéshez vezetett. Az acelluláris szamárköhögés elleni vakcinák legfeljebb öt tisztított antigént tartalmaznak – szamárköhögés-toxint (PT), filamentózus hemagglutinint (FHA), pertaktint (Prn) és fimbriális fehérjéket –, de hiányoznak belőlük a természetes fertőzés vagy a teljes sejtes készítmények által előidézett széles antigénspektrum és Toll-like receptor stimuláció.⁴ Az azonnali előny a tolerálhatóság javulása volt, azonban az új oltás aláásta a tartós immunitást.

Csökkenő immunitás és oltási kudarc

Az acelluláris vakcina immunitása az alapimmunizálási sorozat befejezése után 2-5 éven belül meredeken csökken.⁵ ⁶ Klein és munkatársai arról számoltak be, hogy a DTaP hatékonysága az ötödik adag utáni első évben mért ≈ 98%-ról öt éven belül ≈ 70%-ra csökken.⁵ A serdülőkorban beadott emlékeztető Tdap oltás átmenetileg helyreállítja az antitest titereket, de a védelem 2-3 év múlva ismét csökken.⁷ Egy 2012-es kaliforniai járványkitörés kimutatta, hogy a laboratóriumilag megerősített esetek 81%-a a teljesen beoltott gyermekek körében fordult elő.⁸ Hasonló mintázatot figyeltek meg Murray szenátor Washington államában (2012) és Ausztráliában (2015), ahol a gyermekgyógyászati ​​esetek többsége teljes mértékben be volt oltva.⁹ ¹⁰

A jelenlegi szamárköhögés elleni vakcina nem állítja meg a vírus terjedését.¹¹ Állatmodellek¹² és emberi fertőzési vizsgálatok¹³ megerősítik, hogy a beoltott gazdaszervezetek tünetmentes hordozók lehetnek, ami még a magasan beoltott közösségekben is fertőzési rezervoárt teremt a vírus terjedéséhez.

Kórokozó adaptáció

A genomikai megfigyelés kimutatta, hogy a Bordetella pertussis vakcina által kiváltott szelekciós nyomás alatt fejlődik. A pertaktin-hiányos mutáns törzsek ma az izolátumok több mint 60%-át teszik ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában.¹⁴ ¹⁵ Mivel a pertaktin az acelluláris vakcinák egyik fő antigénje, a veszteség fokozza a kórokozók rátermettségét és csökkenti az antitest-semlegesítést. Ezenkívül a pertussis toxin gén ( ptxP3 vonal) megváltozott promóterrégiói nagyobb toxintermelést és fokozott virulenciát eredményeznek¹⁶, ami az évtizedek óta tartó tömeges vakcinázás következménye.

Klinikai megjelenés és kezelés

A beoltott gyermekek körében kitört járványok tünetei gyakran enyhék: tartós, rohamokban jelentkező köhögés klasszikus „húgásroham” nélkül, ami néha hetekig is eltart, de ritkán okoz életveszélyes légzésleállást vagy tüdőgyulladást.¹⁷

Antibiotikum-terápia: A makrolidok (azitromicin, klaritromicin vagy eritromicin) az első vonalbeli szerek. Az azitromicin az előnyösebb az egyszerűbb adagolás és a kisebb gyomor-bélrendszeri toxicitás miatt.¹⁸ Az antibiotikumok lerövidítik a fertőző időszakot, ha a hurutos vagy korai rohamokban adják be őket, és csökkentik a másodlagos átvitelt a posztexpozíciós kemoprofilaxis révén a tünetek megjelenésétől számított 21 napon belül.¹⁹ Azonban nem változtatják meg jelentősen a késői stádiumú köhögés lefolyását.

Támogató ellátás: Az apnoéban vagy cianózisban szenvedő csecsemők ritkán igényelnek kórházi kezelést oxigén, gyengéd szívás és táplálás céljából. Extrakorporális membrán oxigenizáció (ECMO) mérlegelhető súlyos, életveszélyes, tartós hipoxémia/hipoperfúzió esetén.²⁰ A kortikoszteroidok, béta-agonisták és köhögéscsillapítók ésszerű kiegészítő kezelések. Nincsenek nagyszabású, randomizált vizsgálatok a több gyógyszert tartalmazó kezelési stratégiákról.

Eredmények: A beoltott iskolás gyermekek halálozási aránya rendkívül alacsony (< 0,01%), de a 3 hónaposnál fiatalabb csecsemők másodlagos fertőzése súlyos lehet. A halálozási arány ebben a csoportban a 2010–2012-es amerikai újjáéledés során a jelentett esetek ≈ 1%-a volt ⁸ ²¹, azonban a korai kezelés hiányának részleteit nem hozzák nyilvánosságra.

Közegészségügyi válaszok és oltási alternatívák

A járványkezelés a PCR-teszttel történő korai felismerésre, a háztartásban kontakt személyek makrolid profilaxisára, valamint a terhes nők és a hozzájuk közel álló gondozók emlékeztető oltására összpontosít.²² A gyakori emlékeztető oltások ellenére az epidemiológiai modellek azt mutatják, hogy a Tdap nem képes fenntartani a nyájimmunitást a gyors immunitáscsökkenés miatt.⁶ ²³ ²⁴

Következtetések

A szamárköhögés újbóli megjelenése a magas beoltottságú populációkban rávilágít a tömeges oltás, az acelluláris szamárköhögés elleni vakcina inherens korlátaira. A rövid életű immunitás, a felületes nyálkahártya-védelem és a kórokozók evolúciója magyarázza a beoltott gyermekek körében folyamatosan előforduló járványokat. Szerencsére ezeknél a betegeknél a klinikai eredmények általában jóindulatúak, és a standard makrolid terápia hatékony a kezelésben és a vírus terjedésének megelőzésében. A szamárköhögés elleni védekezés sarokkövei továbbra is a korai diagnózis és a terápiák, nem pedig a több oltást követelő politikai vádak.

Írta: DR. PETER A. MCCULLOUGH
Forrás: https://www.thefocalpoints.com/p/pertussis-vaccine-failure-resulting

Referenciák

1. World Health Organization. Pertussis vaccines: WHO position paper. Wkly Epidemiol Rec. 2015;90:433‑460.
2. Mooi FR, van der Maas NA, de Melker HE. Pertussis re‑emergence: national and international perspectives. Clin Microbiol Infect. 2014;20:22‑27.
3. Cherry JD. Impact of pertussis vaccine on the epidemiology of pertussis. Rev Infect Dis. 1984;6:S443‑S449.
4. Plotkin SA. The pertussis problem. Clin Infect Dis. 2014;58:830‑833.
5. Klein NP et al. Waning protection after fifth dose of DTaP vaccine in children. N Engl J Med. 2012;367:1012‑1019.
6. Sheridan SL et al. The impact of a transition from whole‑cell to acellular pertussis vaccine on immunity in Australia. Matern Child Health J. 2014;18:1930‑1939.
7. Klein NP et al. Tdap effectiveness in adolescents during pertussis outbreaks. Clin Infect Dis. 2019;68:376‑382.
8. Winter K et al. California pertussis epidemic, 2010. Clin Infect Dis. 2012;54:1730‑1736.
9. Washington State Department of Health. Pertussis epidemic summary 2012. Olympia, WA.
10. Lam C et al. Pertussis outbreaks in Australia and waning immunity. Med J Aust. 2017;206:403‑407.
11. da Silva Antunes R et al. Impaired Th1 and Th17 cell responses among children receiving acellular pertussis vaccine. J Infect Dis. 2018;218:1989‑1999.
12. Warfel JM et al. Acellular vaccine‑induced immunity does not prevent colonization in baboons. Proc Natl Acad Sci USA. 2014;111:787‑792.
13. Roestenberg M et al. Human challenge with Bordetella pertussis. Lancet Infect Dis. 2023;23:133‑142.
14. Martin SW et al. Pertactin‑negative Bordetella pertussis strains in the United States. N Engl J Med. 2015;372:583‑584.
15. Lam C et al. Genomic diversity of pertactin‑deficient strains in Australia. Emerg Infect Dis. 2019;25:1194‑1197.
16. Mooi FR et al. Evolution of Bordetella pertussis and increased toxin expression. Emerg Infect Dis. 2009;15:1206‑1213.
17. Cherry JD. Clinical manifestations of pertussis in the vaccinated. Future Microbiol. 2019;14:1085‑1094.
18. Altunaiji S et al. Antibiotics for whooping cough (in adults and children). Cochrane Database Syst Rev. 2020;(4):CD004404.
19. Centers for Disease Control and Prevention. Pertussis (Treatment and Prophylaxis) Clinical Guidelines. 2024 update.
20. Rowlands HE et al. Severe pertussis in infants: mechanisms of leukocytosis and therapeutic options. Pediatr Crit Care Med. 2010;11:698‑703.
21. Skoff TH et al. Sources of infant pertussis infection, United States 2010‑2012. Clin Infect Dis. 2015;61:1650‑1657.
22. ACIP. Updated recommendations for Tdap vaccination in pregnancy. MMWR. 2023;72:113–120.
23. Domenech de Celles M et al. Impact of booster vaccinations on pertussis transmission in the U.S. PNAS. 2022;119:e2120064119.
24. Locht C et al. Safety and immunogenicity of live attenuated pertussis vaccine BPZE1 in adults. Lancet Infect Dis. 2020;20:1296‑1305.