A “Bayerische Staatszeitung” hetilap cikke:
Dr. Dieter Köhler 15 évig volt a Német Pneumológiai Társaság elnöke, vele készítettek egy beszélgetést. Dr. Köhler többek között ilyen kijelentéseket tett:
“A “pandémia” kezdetén a WHO úgy viselkedett, mintha összedőlne a világ. Évtizedek óta léteznek pandémia-koncepciók, én magam is írtam egyet 2005-ben. Csak azt a döntéshozók egyike sem olvasta el. A WHO különösen a mesterséges lélegeztetésre vonatkozó iránymutatásában vallott kudarcot. A korai lélegeztetés miatt különösen az ipari országokban, több mint 100.000 ember halt meg szükségtelenül.”
“A legnagyobb hiba az volt, hogy megpróbálták megakadályozni a fertőzést. Hiszen valamikor úgyis mindenki megfertőződik. Ezért aztán mind immunológiai, mind epidemiológiai szempontból teljesen értelmetlenek voltak a 2G és 3G szabályok.”
A maszkviseléssel kapcsolatban azt mondja, hogy a kültéri maszkviselésnek semmi értelme nem volt, a beltéri maszkviseléssel némileg csökkenthető volt a rizikó, de a “pandémia” megfékezésében semmiféle szerepet nem játszott.
Szerinte csak az első “oltásnak” volt hatása, mert egy izlandi tanulmány azt mutatja, hogy a kétszer oltottak gyakrabban voltak betegek, mint azok akik csak egy adagot kaptak. (Saját megjegyzésem: Az elsőnek sem volt értelme, hiszen az oltatlanok kisebb arányban voltak betegek, mint az egyszer oltottak)
A lezárások közül csak a legelső volt jogos, mikor az ember még nem tudta biztosan, hogy mennyire lesznek a kórházak túlterhelve. 2020 közepén azonban már tisztán látszott, hogy a túlterheltség veszélye nem fenyeget, ezért az össze többi Lockdown felesleges, mi több káros volt. A házaikba zárt emberek könnyebben átadták egymásnak a fertőzést.
“Az a bizonyos killer-variáns, amelyet Karl Lauterbach szövetségi egészségügyi miniszter emlegetett, soha nem érkezett meg. Ez logikus is volt, hiszen a vírusok folyamatosan mutálódnak és eközben szinte mindig gyengülnek. Lauterbach soha nem dolgozott tudományosan, illetve orvosként. Az orvosi engedélyét egy törvénymódosítás révén kapta meg anélkül, hogy valaha is kapcsolatba került volna a betegekkel. 2004-ben megszűnt a tizenkét hónapos orvosi gyakorlat igazolási kötelezettsége. Ezenkívül soha nem is doktorált le tudományosan. A Kölni Egyetem Egészségügyi Közgazdaságtani Intézetének vezetőjeként kapott professzori címet. Első szerzőként soha nem publikált egyetlen releváns publikációt sem. Emiatt nem tudja megfelelően értékelni a szakirodalmat. A betegekkel kapcsolatos tapasztalatok hiánya is mindenhol észrevehető. Ez vonatkozik a legtöbb virológusra is, akik csak laboratóriumban dolgoznak.”
A szakemberek azért nem kritizálták az intézkedéseket, mert féltették a karrierjüket, illetve az orvosi társaságok sok esetben tudatosan megakadályozták a párbeszédet. Mivel a kórházaknak a korona sok pénzt jelentett, az orvosi társaságok olyan személyeket állítottak rendelkezésre politikai tanácsadónak, akik jól tudtak tárgyalni, de viszonylag kevés tudással rendelkeztek.
A politikának most már ki kéne mondani, hogy tévedett, de ez nem fog megtörténni, mert félnek a következményektől. Nem érdekük újraértékelni az intézkedéseket és belátni az elkövetett hibákat. (Mert mindaz, ami történt nem hiba volt, hanem tudatos)
Biró Éva
Németországban legalább van egészségügyi miniszter, még ha olyan inkompetens is, amilyen, elvégre azért tartják a hivatalában. Nálunk még egészségügyi minisztérium sincs, nemhogy miniszter, akit az inkompetencia vádja érhetne, vagy felelősséget kellene vállalnia az elmúlt 3 év katasztrofális egészségügyi döntéseiért. Nincs miniszter, nincs probléma. Így kell ezt csinálni!