A TV+ stúdiójában Botos Eszter beszélget az orvosok a tisztánlátásért mozgalom alapítóival; dr. Pócs Alfréddel és dr. Tamasi Józseffel nemzeti ünnepünkön.
Most is küzdenünk kell a szabadságért! Jelenleg is köztünk élnek azok a szabadságharcosok, akik valódi nemes emberekként nem áldozzák fel a nyájhoz tartozás oltárán az igazságot.
A félelem keltésre józan, egészségtudatos élettel is válaszolhatunk. Ebben vannak segítségünkre a TV+ stúdiójában dr. Pócs Alfréd és dr. Tamasi József az orvosok a tisztánlátásért mozgalom alapítói.
Kapcsolódó cikkek:
Sarlóspuszta 2024.03.14-17. (rövid verzió - osztásra)
Egyre többen követelik a nyílt vitát a vakcinákról
Még csak 1.000 db van. Igyekezni kell az aláírásgyűjtéssel!
SZÖVETKEZET TV - Híradó 01/05. 2021. 10.05.
SZKÍTA Hírek 2024-05. adás - 2024. január 20.
Kutatók, orvosok és egy ügyvéd a Covid19-ről, a vakcinákról és a gyermekek oltásáról
a Botos Eszter -es beszélgetésben a 10. perc után … A MATERIALISTA “”ORVOSLÁS”” OKA : https://www.youtube.com/watch?v=8VY0cV5Irk4
Oltakozás: mindörökké “szóma”…
Készül a Nemzeti Infektológiai Program
Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere kezdeményezésére készül a Nemzeti Infektológiai Program, amelyet a Dél-Pesti Centrumkórház főigazgatója, prof. dr. Vályi-Nagy István koordinál. A Nemzeti Infektológiai Program ugyanolyan struktúrában és tartalommal épül fel, mint a másik öt nemzeti egészségügyi program. Tartalmazza az elsődleges, másodlagos prevenciót, a diagnózist, a terápiát, az intézményi struktúrát, a kutatást, az oktatást.
http://medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/keszul_a_nemzeti_infektologiai_program?utm_source=newsletter&utm_medium=medicalonline_orvosi_hirlevel&utm_campaign=30037
Szép Új Világ (Huxley): A harmincas évek elején Huxley egyre kritikusabbá vált a nyugati civilizációval szemben, a 20. századi politikai irányzatok és a műszaki-technikai fejlődés iránti bizalmatlanságát az 1932-ben írt Szép új világ című regényében fogalmazta meg. A mű, amelynek sokak szerint előképe Jevgenyij Zamjatyin Mi című munkája, mulatságos és ugyanakkor keserű antiutópia: egy képzelt jövőbeni társadalomban játszódik, amelyet elembertelenített a technika mindenhatósága, a genetikai manipuláció és az agymosás. (A regény igazi “főhőse” a szóma, amely pótolja a drogokat, fenntartja és kiegyensúlyozza társadalmat.)
TISZTELT PÓCS ALFRÉD, ÉS MINDENKI FIGYELMÉBE EZT A KÖZKINCSET. : ORBÁNSZÁJERI TOLDI
Ég az alaptörvény népmelegtől mint kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak sem legelésznek már rajta. Nincs egy árva § belőle kelőben, mely élhető hazát adna éppen, Nincs tenyérnyi szabad föld nagy határ mezőben. Pártok hűvösében több kevesebb holdudvari szolga,Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga. Hej, pedig üresen, legfeljebb félig rakottan, rájuk szavazott állampolgárok éléskamrái álldogállnak ottan.
Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel. olymód fogy a víz már belőle, hogy csak sárosan bűzösen párolog az utója is előle.
Óriás szunyognak érzi minden igaz ,magyar valaki, Mely az öreg földnek vérit most szíja ki. Vályunál az ökrök szomjasan delelnek, tikkadnak már, vajon új életre lelnek? Bőgölyök hadával jogvitára kelnek. Meg is van rá okouk, kiprovokálta már 10 éve a feldagadt ösztövér kútágas hórihorgasuk. De felült már a k betűs lackó a péterék, a béresek nyakára, Nincs már ki , nincs már miből vizet merjen hosszu csatornára.
Egy, csak egy jog van talpon a vidéken ,ez pedig a mi köztársaságunk alkotmánya lészen. Meddig a szem ellát puszta földön, égen, történetének gyógyítását tűzte ki célul éppen. Szörnyü „” vendég”” oldala reng araszos vállán, de tudjátok meg hogy ,még legénytoll sem pehelyzik e „”vendég”” állán. Hórihorgas kövér kútágasunk Széles országútra messze, messze bámul, Mintha más mezőkre vágyna e határrul; Azt hinné az embe, hogy ő egy élő tilalomfa, Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
-Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,A világért sincs most egerészni kedve. (?) -Miért kérded? Talán sohasem láttál olyan forgó szelet, Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled? És az útat falja sebesen haladva, Mintha füstokádó nagy kémény szaladna? Megfüstöl téged e porral, nem tudsz mit kezdeni vele semmilyen általad kreált „joggal”.
Nem is, nem is azt a forgószelet nézi, mely az égő alaptörvény füstjével a hamvas útat véges-végig méri: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél, Büszke alkotmányjog csillog, büszke mozgalom kél, melyben jogtiszta szabadság a cél. E sereg növekszik szürke por ködéből, Úgy kel a sóhajtás a hazafiak szivéből. Aztán csak néz, csak néz előre, hórihorgasoknak meg nem hajolva, Mintha szive-lelke, hazája a szemében volna.
„Szép magyar leventék, rendvédelmi aranyos vitézek! Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek, alkotmányjog van kezetekben eszméljetek már fel végleg. Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba? eskütök, letisztult figyelmetek ne adj isten mégis porba hullva? Gyertek velünk Hírvirágot szedni gyöngyös történeti alkotmányos üdvözlégy virágkoszorúba. Mentek-é tatárra? mentek-é törökre, mentek é békés joggal cabalisták elébe? Nekik jóéjtszakát mondani érvényes joggal örökre? Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék!” Gyertek inkább velünk, egységünkben nagyobb erő leszünk. Ilyenforma egy jogi Toldi gondolatja, ki most a többes szám második személyének borában lévő alkotmányjog tudását hűen issza. Mely lelkét mélyen áthatja. Így érik magában, gondolkodik, szíve e tudással összefonódik. Mert vitéz volt e tudás „alapja”, sosem volt álnok a forrása Nem királyfi mellett nőtt fel, sem ő sem minden valós barátja; nem a Hórihorgas hűbéreseivel gyűjt, kaszál egy sorban, vagy épp gőgösen henyél a királyudvarban. >>> >>>
Itt van immár a jogi TEK-ervények hada, Laczfi nádor helyett ők zavarnának coviddal haza. Délcegen megűlik matt gépi paripájukat, aranyhím híján sok nehéz páncél terheli fénytelen ruhájukat. És utána nyalka, kolcsagos kék ruhás legények, tombolván alattok cifrán szirénázó kékfehér szaladozó gépek. Nézi Miklós, nézi a semmelweis utcából,s dehogy veszi észbe,hogy a szeme is belefájdul az erős nézésbe.
„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”Kérdi Laczfi helyett a jogi tek-ervényes polt hetykén, csak amúgy félvállra; De miklósnak talán már a szó szivébe nyilallik, hogy így hazája szertefoszlik, És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik. „Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában, Hát ki volna úr más széles e határban? Polt vagy Tállai talán, rókalelkü bátya, Ki Viktor királynál fenn a tányért váltja?
Én paraszt? én?” – Amit még e szóhoz gondolt, a mögöttesekre szörnyü nagy káromkodás volt ?Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja, Mint csekély botocskát, véginél ragadja, Hosszan, egyenesen tartja félkezével, Mutatván az utat, hol Budai várból kifelé tér el, S mintha vassá volna karja, maga válva, Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa. Nádorispán helyett a jogi tek-ervény látja Miklóst a nagy fával, És elámul rajta mind egész hadával. „Ember ez magáért”. Laczfi helyett: jé ! hajdú, polt , és tállai , akárki mondva: Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki? Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat, Amellyel mutatja e suhanc az útat ?”
Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki, Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
De ki vína bajt az égiháborúval, Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
És ki vína Isten tüzes haragjával, Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?
Mert csak az kössön ki vele ha drága S nem megunt előtte Isten szép világa;
Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,meghalt anyjának is visszarí ölébe. De van egy jelentkező, ki már nem ébredő hanem kezdetek óta ébren levő. Nem a lacfi utód seregből való hanem magyar földet népének nemzetének visszaadó. A jogi Toldi, ki e Milkóst is vezetni tudja, hogy mi az igaz magyar alkotmányjog évszázados /évezredes útja. Ismeri őt Miklós is, vele eljön töréneti alkotmányunkban előírt szabadságunk is.
S elvonul e hadnép hosszu tömött sorban, már e vezetőről fognak beszélni az egész táborban;Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet, nem mernek szembeszállni, hisz tudják megfeneklenének. Mindenik derít rá egy „”mosolygó”” képet; hisz esélyük sincs hogy ellene győznének. Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára? Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”Sem miklós sem a vezető nem szól nekik egy szót se , csak csendben a lakosság gyűlik köréje .
Ha elvonúl e tábor, csillapul morajja: Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
Miklós és vezetője kellemesen az igaz magyar néppel hazafelé ballag, a magyar jog évezredes vaskos lábnyomától messze reng a parlag; Mint boldog emberekré, olyan mindkettő , s a nép a járása, Mint a barna éjfél helyett felkelő nap e vezető szeme pillantása, Milkós duplikálja, a nép hatványozva tovább bocsájtja. Mint elégedett, de új magyar állam alapító táncol örömében, s eztán vezetése nyomán már már új napként világít a szent korona minden igaz magyar, így a nemzet kezében.