5. Budapesti Nemzetközi Covid Konferencia
A konferencia célja, hogy a COVID áljárvány bukása után tovább ébressze az orvostársadalmat, az egészségügyi dolgozókat, a tudósokat és feltárja azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével megtalálhatjuk a kiutat a WHO és a gyógyszeripar diktatórikus, embertelen fojtásából.
Tisztában vagyunk azzal, hogy léteznek hatékony módszerek a gyógyszeripari eljárásokon túl is. A valódi váltáshoz azonban a legfontosabb a szemlélet, vagyis a paradigma váltása, mert észrevétlenül egy évszázad alatt a gyógyszeripar az irányítása alá vont orvosképzésen keresztül elérte, hogy az egyetemekről kikerülő orvosok csakis a kémiai ipar, az olajipar melléktermékeiben, a „gyógyszerek” gyógyhatásában hisznek, egyedül azok használatát ismerik, egyedül az „evidencia based medicine”-t használják forrásként, miközben elvakultak a gyógyszeres medicina okozta sérülések és halálozások irányában.
https://orvosokatisztanlatasert.hu/platthy-istvan-a-koronavirus-vilagjarvany-lelki-feldolgozasa-gyermekotthonokban-es-lakasotthonokban-elo-gyermekek-alkotasain-keresztul/
20:46-22:15 Az elhangzott “terápiás” vélemény sulykolása a gyerekekbe anti-terápia. Káros agymosás.
Nem felszabadító, hazug, és a rabszolgaság szükségszerűségét erősíti, kimondatlan eszmeként, példának állítva a gyerekek, kamaszok, kis felnőttek elé.
A Földön élünk! Egy anyagi világban, amivel nem tanultunk meg élni. Ezt legfőképp az xx hatása bizonyítja. Káros az anyagiasság negatív színben való feltüntetésének erőltetése, és káros a másik véglet, a túlzott anyagiasság is. A terapeuta többek között erre a felszabadító felismerésre sem helyez hangsúlyt.
Hihetetlenül veszélyes az elhangzott “magyarázó” agymosást rászabadítani a gyerekekre, hiszen még nem felnőttek, alakíthatók, befolyásolhatók. Ők még tanulják a világot, nem alakítják. Most alakul ki a világlátásuk. Jelenleg pedig elmélyül a szorongásuk ezzel a fenyegetést, és kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget szóban megerősítő “terápiával”.
A felszabadító a szorongásból annak tudatosulása lenne, hogy nincs vírus, és van egy földi valódi gonosz emberi közösség, aki mindezen szorongások okozója, elküvetője, és finanszírozója, a mese költője.
A szorongót, életkortól függetlenül, csak valódi szorongás oldást segítő, felszabadító, értelmet és valódi odafigyelést (=szeretetet) sugárzó terapeuták rajzoló gyakorlatára engedném.
https://youtu.be/y0M_4luS7Eo?feature=shared
Mintha az egész adás a virológia reklámjáról szólt volna.
(14:16) A videók terjedése is lehet robbanásszerű, kirobbanó gyorsaságú.
Vírusszerű terjedés csak azért nincs, mert nincs vírus, így terjedési mintázat sem lehetséges.
Miután a műsorvezető figyel a kimondott szavak jelentésére, érdekes, hogy pont erre a szóra nem figyelt oda. Akarat ez? Pedig ettől függ alapjaiban a „családban élni jó” propaganda elképzelés is. Ha nyomorék lesz a családtag a vírus és fertőzés csalás következményeként viselt oltás miatt, vagy meghal, annak családi és társadalmi hatását, terhét nem kell részleteznem. Hogy lehet az oltás elleni tiltakozást kihagyva, a vírussal viccelődve családpártinak lenni? Ez egy önmeghasonlás, szemben a bemutatott transz tanársággal, ami pont valódi önmegvalósítás a transz részéről.
(46:48) Elhangzik, hogy nincs immunrendszer, ami felháborító. Immunrendszer valóban nincs, és ezzel arra tanít a Teremtő, hogy tanuljuk meg a helyzetek kezelését. Hasonló helyzetek bármikor megismétlődhetnek és bizony minden alkalommal választ kell adni rájuk. Nincs védettség, nincs olyan, hogy ha már egyszer átestem egy helyzeten, kihíváson, akkor már védett vagyok ellene. Minden nap egy új kihívás, egyébként mindenki panaszkodhatna az unalomra, aki felháborodik az immunrendszer hiányán. A Teremtő érdekes, tapasztalatban és tanulságokban gazdag életet szán mindenkinek, megoldandó kihívások elé állít, ezért is értelmetlen a „védő” immunrendszer feltételezése. Gondolom az ifjakat is talpraesettségre, a sokféle válaszadás képességére nevelik, mivel az élet kiszámíthatatlan, és ettől is szép. Az életet az immunrendszer, ha lenne, akadályozná.
Nagy baj van a felnőtt fejekben. Sajnálom a gyerekeket, a jövő generációt. Ilyen “nevelő” példákat láthatnak.