A napokban egy baráti társasággal összeültünk, hogy megvitassunk néhányat azon fontos témák közül, amelyek korunk társadalmi kihívásait karakterizálják. Mivel ritkán van lehetőségünk találkozni, így megörökítettük az esemény kerekasztal beszélgetés programját. A felvételt gondolatébresztőül szánjuk minden érdeklődőnek.
Bukovinszki Gergely – Szkeptikus Kerekasztal
A panelbeszélgetés résztvevői:
Dr. Kovács Mónika – Pszichiáter, könyvszerző, ökoépítész
Dr. Kovács János Ferenc – Szakgyógyszerész, aktivista
Tomasovszki László – Klinikai felnőtt- és gyermek szakpszichológus, igazságügyi szakértő, egyetemi tanár
Varga István – Gépészmérnök, a 12 éve üzemelő https://metaxy.hu/ blog szerzője
Bukovinszki Gergely – Szkeptikus Kerekasztal blog
https://odysee.com/@SzkeptikusKerekasztal:9/merj_kulonbozni:7?src=embed
https://szkeptikuskerekasztal.com/merj-kulonbozni-tarsadalmi-kor-kep-elemzes/
WHO SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ, 2023 JÚLIUS bejegyzés alatt Kerecseny ajánlotta, a 16-ik perctől van szó a deflációs szakadékról. https://www.bitchute.com/video/PNhLpOmAapkE/
(Talán másik bejegyzés alatt is ajánlva lett.) Kiemelten a beszélgetéshez tartozónak érzem.
A képlet és a logika, amiről szó esik:
Termelés önköltsége= Termelők jövedelme= A rendszer teoretikus vásárlóereje. (Adott pillanatban, a múltra vonatkozóan.) A jövőbeli árakat erre a mennyiségre osztják vissza, de mivel időben nem költődik el minden egyszerre, lesz egy aktuális megtakarítás, ami csökkenti az aktuális vásárlóerőt. A különbözetet beruházás formában teszik aktuálisan hozzá. Ha ez mégse elég, azt hívják deflációs szakadéknak.
Már ez a logika hibás, mivel például a termelők jövedelme beruházási javak előállításából is keletkezik, azonos időszakban, és az árak ennek figyelembevételével is vannak visszaosztva. A beruházás nem lehet kiemelt, külön egyenleg korrigáló tényező. Valamint mindig termelődnek hosszú távon és rövid távon felhasználásra kerülő, és felesleges javak is, és így természetes a közbenső és végső megtakarítás (továbbfeldolgozási készlet), mint időbeli korrekció.
Egyéb, szerintem hibás feltétel, hogy beruházási beavatkozás nélkül a szakadék csökkenő árakat és kibocsátást eredményezne, valamint jövedelem csökkenést és munkanélküliséget, és a megtakarítások felhasználásával megindulna a mélypontról a jövőbeli gazdasági növekedés. Ha valami nem jó vagy túl sok, vagy eredendően felesleges, az önmagában elég ahhoz, hogy csökkenjen belőle a kibocsátás, ártól függetlenül. Pont nem lesz belőle vásárlóerő, ez szabályozza egészségesen, hogy az életképtelen dolgok ne maradjanak meg, ez normális minőségi szabályozási folyamat, önmagában ezért nem kell korrigálni.
Elhangzik, hogy a fellendülés intézkedése: a javak elpusztítása és a piacra nem kerülő javak előállítása. A piacra nem kerülő javak előállítása növeli a vásárlóerőt a rendszerben. Ez is csak részben igaz, mert a piacra nem kerülő javak is a piacra kerülnek, az infrastruktúra állami adóbevételből finanszírozott, az adó leköti a vásárlóerőt. A beruházási hitelről pedig elhangzik, hogy problémát generál, nem a megoldás része.
A bankár logikának az időbeliség összezavart kezelésén kívül ideológiai gondja a hitellehetőség növelése érdekében a jólét, a minőségi gondolkozás rombolása. Ha termelő javakba történik a beruházás: az a hosszú jólét és vagyonosodás alapja, nem jó hosszú távon a bankároknak. Ami tetszik nekik, az a háborús beruházás. Kitalálnak hozzá ideológiákat is, hogy a háború mindig legyen indokolható.
2020 márciusban megszüntették a FED tartalékolási kötelezettségét. Nincs betétes pénz, mint fedezet a hitel mögött egyáltalán. Ez 100% csalás, PTK bűntett. Bármi ellopható, értéktelen „pénzért”, ami teljesen leválasztott a mögöttes értékektől. Abban egyetértek, hogy a belső ellenség a rabszolgasorba taszító pénzügyi mechanizmus, és itt tartom bűnösnek a magyar közgazdász társaság 99,99%-át, a banki jogászokon kívül, mivel egyáltalán nem beszélnek erről.
Sütő Gábor: Kedves Unokaöcsém! (Negyedik levél) – 4. V4 – Oszd meg és uralkodj?
szilajcsiko.hu