Az ajánlott könyv esszenciája számomra, ami Síklaky István A fennmaradás társadalmi programja, A pénzuralmi rendszer alternatívája című könyve, és tartalmi lényege nagyon röviden a pénz megsemmisítése. Ez pedig nem lehet küldetéstudat.
Az írás a hitel, kamat, járadék fogalmi kerete köré koncentrálódva a pénz forgalmának elsődleges gazdaság irányító szerepét feltételezve íródott. Mintha a pénz mozgatná a gazdaságot, és nem fordítva, pedig a kutya(*) csóválja(**) a farkát (pénz), és nem fordítva. De alternatívaként ahhoz, hogy a kettő, a pénz és a gazdaság összemérhető legyen, azzal a reform gondolattal él, hogy a pénznek ugyanolyan romlandónak, lejáratosnak kell lennie, mint a termékeknek, és évente (átértékelődődnek, inflációra! is hivatkozva) cserélendőnek. Valamint leírja az inkasszós adóbeszedést, aminek társadalmi megtagadása a társadalmi önvédelem egyik része. Ezen kívül bevezeti a mit mire költhetsz jegyrendszer alapjait, aminek olvasása alapból kiváltja belőlem a zsigeri tiltakozást.
Modellezi számomra ezzel a pénzhasználat lényegi értelmének a teljes elvesztését. Igazából a kamatot cseréli le lejáratra, pedig a kamatot nem lecserélni, hanem megszüntetni kell. A kamat nem keverendő össze a pénzműveleti adminisztráció díjával. (Egy megközelítésben ez utóbbi kettő is keverődik.)
A társadalomban kell, hogy áramoljon a pénz, ahogy a víz is átfolyik, és éltet. Az én természet és gazdaság összehasonlító modellemben a víz a pénz. A víz pedig eloszlik, tartalékolódik, elfolyik-bevonódik, vagy esőként táplál, de értékálló és örök, generációkat éltető. Mindenki hozzájuthat, illetve hozzá kell jusson, különben meghal. Egy olyan közvetítő, ami nélkül nem lehet élni. A forrás/az élet/ ivóvize „tiszta”, nem romlandó, bár most mindennel mérgezik, hogy „romlott” legyen és talán azért is, hogy a romlandóság ideológiát alátámassza. Mintha lenne romlatlan, kicsit romlott, és nagyon romlott víz, ahogy az aranypénz is pénzrontással (ötvözéssel) veszített az értékéből. Pedig víz és szennyvíz van. Illetve a víz szövetekből történő kicsapása által keletkezik a rák, a daganat, vagy másmilyen betegség, amikor a pénzt kivonják a forgalomból erőszakkal.
A pénz/víz hasonlat lényege az, hogy egy területi egység /állam/ központi irányítása kell legyen a pénz-, vízgazdálkodás vezetője, irányítója, és a használati lényege a szabályozási keretrendszerben van. Ezért is fontos, hogy ki írja a szabályokat. Valamint az is fontos, hogy ahogy normálisan az ember nem adja el magát, a lelkét az ördögnek, nem lehet kereskedni a szuverenitással se, nem alku tárgya. A lélek nem átruházható!!! Ahogy a szuverenitás se.
Az adósságcsapdát mindenképpen radikálisan más módon kell megközelíteni, eltérően attól, mint a papíron leírt szerződéses számokból való kiindulás.
A (*)gazdaságban a főszereplő az eladható dolog előállító, és a tulajdonlási, szerveződési szabályok alapján mozgatja a cserét(**). Én a korábbiakban a lényeges keretszabályrendszerre tettem javaslatot.
(Egyébként szerintem 50 fő, közgazdász, jogász, vállalkozó, politikus, aki ismerve a jelenlegi rendszert is, ki tudna dolgozni bármilyen új rendszert 4-6 hónap alatt, főként erre a feladatra koncentrálva, és utána megmérettetve és elfogadtatva azt a polgárokkal, a politikai vezetésben később résztvevőként a gyakorlatban is tudná korrigálni, finomítani, ha szükséges, illetve őrködni tudna a rendszeren. Nyilván, ha kevés a csapat „helyismerete”, akkor nem elég a 4-6 hónap.)
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki négy platformra is regisztrált. Megtévesztő lenne a regisztrált tagok számát egyszerűen összeadni.
Javasolom az összes platformot egy, akár új megnevezés alatt egy honlapon összehozni (ahogy több nagyobb hírportál is megjelenik, a számtalan, eltérő tematikájú rovatfejjel).
Az adományok befuthatnak egy közös zsebbe, ahonnan „X” összeg menne az általános működtetésre, az összeg többi részének százalékos elosztásáról az adományozó dönt egy egyszerű felületen.
Finanszírozása, működtetése, böngészése is egyszerűbb lenne, nem lennének itt is – ott is duplikáltan megjelenő tartalmak, stb.. Kiiktatva a fölösleges szörfözést egyik oldalról a másikra, hatékonyabb lehetne a böngészés, tájékozódás.
Oldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Ezeket a sütiket az alábbi két kategóriába soroljuk:
Feltétlen szükséges sütik Ezek a sütik az weboldalunk alapvető működéséhez szükségesek, kikapcsolásukra nincs mód.
Marketing sütik
Ezek a sütik általában egy harmadik fétől származnak és többnyire marketing célból kerűlnek felszanálásra illetve hogy elemezni tudjuk hogy hogyan használják a felhasználóink weboldalunkat. Ezeknek a sütiknek a használatáról felhasználóink szabadon dönthetnek, így ezeket ki is kapcsolhatják
Oldalunk jelenleg nem használ ilyen sütiket.
Mi is az a süti?
Az informatikában a sütik (cookie-k), vagy HTTP sütik olyan apró adatrészletek, amelyeket a meglátogatott webhelyek tárolnak szöveges formátumban a felhasználók számítógépén, egész pontosan a böngésző szoftverekben (Microsoft Edge, Mozilla Firefox, Google Chrome, stb.) A webhelyek ezeket a sütiket használják a felhasználók számon tartására és a felhasználó-specifikus funkciók engedélyezésére.
Habár első sorban hasznos dolgokra lettek kitalálva (a sütiknek köszönhetően működnek a webáruházak digitális bevásárlókosarai is), olyan kérdéses célokra is szokás használni őket, mint a felhasználók nyomon követése.
(Forrás: https://matebalazs.hu/suti.html)
A hétvégén több inspiráló hatással találkoztam:
https://youtu.be/33nlculr1H8?feature=shared
https://kuruc.info/r/6/271562/ (az aranytartalékokról)
https://www.youtube.com/live/1kJkJl79ZAc?feature=shared (a bátor hozzászólóktól)
Az ajánlott könyv esszenciája számomra, ami Síklaky István A fennmaradás társadalmi programja, A pénzuralmi rendszer alternatívája című könyve, és tartalmi lényege nagyon röviden a pénz megsemmisítése. Ez pedig nem lehet küldetéstudat.
Az írás a hitel, kamat, járadék fogalmi kerete köré koncentrálódva a pénz forgalmának elsődleges gazdaság irányító szerepét feltételezve íródott. Mintha a pénz mozgatná a gazdaságot, és nem fordítva, pedig a kutya(*) csóválja(**) a farkát (pénz), és nem fordítva. De alternatívaként ahhoz, hogy a kettő, a pénz és a gazdaság összemérhető legyen, azzal a reform gondolattal él, hogy a pénznek ugyanolyan romlandónak, lejáratosnak kell lennie, mint a termékeknek, és évente (átértékelődődnek, inflációra! is hivatkozva) cserélendőnek. Valamint leírja az inkasszós adóbeszedést, aminek társadalmi megtagadása a társadalmi önvédelem egyik része. Ezen kívül bevezeti a mit mire költhetsz jegyrendszer alapjait, aminek olvasása alapból kiváltja belőlem a zsigeri tiltakozást.
Modellezi számomra ezzel a pénzhasználat lényegi értelmének a teljes elvesztését. Igazából a kamatot cseréli le lejáratra, pedig a kamatot nem lecserélni, hanem megszüntetni kell. A kamat nem keverendő össze a pénzműveleti adminisztráció díjával. (Egy megközelítésben ez utóbbi kettő is keverődik.)
A társadalomban kell, hogy áramoljon a pénz, ahogy a víz is átfolyik, és éltet. Az én természet és gazdaság összehasonlító modellemben a víz a pénz. A víz pedig eloszlik, tartalékolódik, elfolyik-bevonódik, vagy esőként táplál, de értékálló és örök, generációkat éltető. Mindenki hozzájuthat, illetve hozzá kell jusson, különben meghal. Egy olyan közvetítő, ami nélkül nem lehet élni. A forrás/az élet/ ivóvize „tiszta”, nem romlandó, bár most mindennel mérgezik, hogy „romlott” legyen és talán azért is, hogy a romlandóság ideológiát alátámassza. Mintha lenne romlatlan, kicsit romlott, és nagyon romlott víz, ahogy az aranypénz is pénzrontással (ötvözéssel) veszített az értékéből. Pedig víz és szennyvíz van. Illetve a víz szövetekből történő kicsapása által keletkezik a rák, a daganat, vagy másmilyen betegség, amikor a pénzt kivonják a forgalomból erőszakkal.
A pénz/víz hasonlat lényege az, hogy egy területi egység /állam/ központi irányítása kell legyen a pénz-, vízgazdálkodás vezetője, irányítója, és a használati lényege a szabályozási keretrendszerben van. Ezért is fontos, hogy ki írja a szabályokat. Valamint az is fontos, hogy ahogy normálisan az ember nem adja el magát, a lelkét az ördögnek, nem lehet kereskedni a szuverenitással se, nem alku tárgya. A lélek nem átruházható!!! Ahogy a szuverenitás se.
Az adósságcsapdát mindenképpen radikálisan más módon kell megközelíteni, eltérően attól, mint a papíron leírt szerződéses számokból való kiindulás.
A (*)gazdaságban a főszereplő az eladható dolog előállító, és a tulajdonlási, szerveződési szabályok alapján mozgatja a cserét(**). Én a korábbiakban a lényeges keretszabályrendszerre tettem javaslatot.
(Egyébként szerintem 50 fő, közgazdász, jogász, vállalkozó, politikus, aki ismerve a jelenlegi rendszert is, ki tudna dolgozni bármilyen új rendszert 4-6 hónap alatt, főként erre a feladatra koncentrálva, és utána megmérettetve és elfogadtatva azt a polgárokkal, a politikai vezetésben később résztvevőként a gyakorlatban is tudná korrigálni, finomítani, ha szükséges, illetve őrködni tudna a rendszeren. Nyilván, ha kevés a csapat „helyismerete”, akkor nem elég a 4-6 hónap.)
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki négy platformra is regisztrált. Megtévesztő lenne a regisztrált tagok számát egyszerűen összeadni.
Javasolom az összes platformot egy, akár új megnevezés alatt egy honlapon összehozni (ahogy több nagyobb hírportál is megjelenik, a számtalan, eltérő tematikájú rovatfejjel).
Az adományok befuthatnak egy közös zsebbe, ahonnan „X” összeg menne az általános működtetésre, az összeg többi részének százalékos elosztásáról az adományozó dönt egy egyszerű felületen.
Finanszírozása, működtetése, böngészése is egyszerűbb lenne, nem lennének itt is – ott is duplikáltan megjelenő tartalmak, stb.. Kiiktatva a fölösleges szörfözést egyik oldalról a másikra, hatékonyabb lehetne a böngészés, tájékozódás.