Amikor orvosi egyetemre jártam, azt tanították nekünk, hogy az összes gyermekkori oltás egy életre szól. Ez a gondolkodásmód több mint 70 évig létezett. Csak viszonylag nemrég fedezték fel, hogy ezeknek az oltásoknak a többsége 2-10 évvel a beadás után elvesztette hatékonyságát.
Ez azt jelenti, hogy a lakosság legalább fele, azaz a baby boomerek, nem rendelkeznek oltás által kiváltott immunitással a felsorolt betegségek egyikével szemben sem, amelyek ellen nagyon fiatalon beoltották őket. Lényegében a lakosság legalább 50%-a több évtizedig védtelen volt!
Ha a mai bölcsességre hallgatunk, mindannyian ki vagyunk téve a tömeges járványok újbóli fellángolása veszélyének, ha az oltási arány 95% alá esik.
Mégis, mindannyian legalább 30-40 éve élünk úgy, hogy a lakosság 50%-a vagy annál kevesebb rendelkezik oltási védettséggel.
Vagyis évtizedek óta nem létezik nyájimmunitás, és nem fordultak elő újbóli járványok!
A vakcina által kiváltott nyájimmunitás egy hazugság, amellyel az orvosokat, a közegészségügyi tisztviselőket, más egészségügyi személyzetet és a nyilvánosságot megfélemlítik, hogy elfogadják az oltásokat.
Amikor megvizsgáljuk a tudományos szakirodalmat, azt találjuk, hogy sok oltás esetében a védőimmunitás 30-40% volt, ami azt jelenti, hogy a lakosság 70-60%-a nem rendelkezett oltási védelemmel.
Ez ismét azt jelentené, hogy a 30-40%-os oltási hatékonysági aránnyal, valamint azzal a ténnyel, hogy a legtöbb ember az oltást követő 2-10 éven belül elvesztette immunvédelmét, a legtöbbünk nem rendelkezett a nyájimmunitáshoz szükséges mágikus 95%-os értékkel.
A nyájimmunitás mantrája nélkül ezek a közegészségügyi tisztviselők nem tudnák igazolni a tömeges, kényszerített oltásokat.
Általában egy egyszerű példát hozok fel azoknak az orvosoknak, akik megkérdőjelezik azt az állításomat, hogy a nyájimmunitás egy mítosz. Amikor majdnem 40 évvel ezelőtt orvostanhallgató voltam, azt tanították, hogy a tetanusz elleni oltás egy életre szól. Aztán 30 évvel a kötelező bevezetése után kiderült, hogy a védelem legfeljebb 10 évig tartott. Aztán megkérdezem a kételkedő orvosomat, hogy látott-e már tetanuszos esetet? A legtöbben nem. Aztán azt mondom nekik, hogy nézzék meg a tetanuszfertőzések éves adatait – nem látnak növekedést a tetanuszos esetek számában. Ugyanez elmondható a kanyaróról, a mumpszról és más gyermekkori fertőzésekről is. Ez mind mítosz volt, és még mindig az.
Dr. Russell Blaylock, idegsebész
https://thereisnoherdimmunity.wordpress.com/2016/02/01/we-were-taught-that-childhood-vaccines-lasted-a-lifetime-not-so-after-all/
1. Az élettan még mindig nem a nemlétező immunitás alapján működik. A cikkíró “idegsebész” is le van maradva a valóságról. Az idő léte önmagában kizárja, cáfolja az “immunitás” létezését, és ez a legerősebb cáfolat. Megdönthetetlen. Vagy idő létezik, vagy “immunitás”. Ennek mikéntjét korábban kifejtettem, például itt: https://orvosokatisztanlatasert.hu/toroczkai-laszlo-vs-magyar-peter-es-az-oltasok/ 2026-04-10 20:22 .
Ezt az állítást még bíróság előtt se kell megvédeni, annyira nyilvánvaló. Egy erről szóló perben a bírónak abban kellene állást foglalni, hogy nem létezik az idő, ha azt döntené el, hogy létezik “immunitás”.
2. Az ilyen életre szóló – nem életre szóló védelmi kamuzások veszélye, hogy az, aki elhiszi, nem veszi észre, hogy az oltás holtás. (Nem véd SOHA.)