Florian Schilling: Jó tüske – Rossz tüske? – összefoglaló

Florian Schilling egy természetgyógyász, szakterülete az onkológia és az immunológia, ezeken a területeken végzett kutatásokat. Már itt cseng a fülemben a mondat a géninjekció rajongóitól, hogy: “Kit érdekel Florian Schilling, hiszen nem is orvos!”

Valóban nem az, de az előadását meghallgatva, az a gyanúm, hogy a tudása meghaladja a legtöbb orvosét. Néhány napja került nyilvánosságra ez a videó, (németül értőknek ajánlom végignézni, de csak azoknak, akiket érdekel a molekuláris biológia és a biokémia), https://odysee.com/@florian_schilling_science:d/prefusion:c Most az első 30 percet összefoglalom nektek:

LEHET, HOGY SEMMIT NEM FOGSZ ÉRTENI ABBÓL, AMIT MINDJÁRT OLVASOL.
SEMMI GOND. A GOND AZ, HOGY A GÉNINJEKCIÓVAL OLTOGATÓ ORVOSOKNAK SINCSEN FOGALMA MINDERRŐL.

A géninjekció “tervrajza” volt a téma és a tüskefehérje konformációja. A fehérjék keletkezése egy hosszú aminosavból indul. Ez az aminosav-lánc az, ami három lépésben hajtogatódik. Ahhoz, hogy egy működőképes fehérjét kapjunk, stimmelni kell az aminosavak sorrendjének és a hajtogatás mindhárom lépésének. Ha hiba csúszik a dologba, “szemét” keletkezik, ami jó esetben csak működésképtelen, rossz esetben viszont károkat okoz.

1. kép
1. kép
3. kép
2. kép

Ha megnézzük a tüskefehérje konformációját (1. kép), láthatjuk, hogy a felső része szélesebb, mint az alsó rész. A felső rész az S1, az alsó az S2. Létezik zárt vagy nyitott konformáció. (2.kép) Csak és kizárólag nyitott konformációban képes a tüskefehérje a testünk saját alkotórészeihez kapcsolódni. Ha a kapcsolódás megtörténik, a tüskefehérje formája megváltozik, ekkor veszi fel a tüske formát és hatol be az emberi sejtekbe. (3. kép)

4. kép

A 4. kép azt mutatja, hogy hogyan megy végbe a folyamat, mely során az emberi test sejtjei felveszik a tüskefehérjét tartalmazó koronavírust: A tüskefehérje S1 része kötődik az ACE2 receptorokhoz, majd elválik az S2 résztől, ami aztán a vírus maradék részével befúródik a sejtfalba és bejut a sejtbe. Az ACE2 receptor, melyhez az S1 kapcsolódott, elpusztul és ennek komoly következményei vannak: elpusztulnak a mitokondriumok, súlyos gyulladásos reakciók lépnek fel, magas vérnyomás alakulhat ki, rögképződés lehetséges, tumorgének aktiválódhatnak, csökken az immunvédekezés stb.

A géninjekció mellett állást foglaló emberek azt mondják, hogy az imént leírt folyamat kizárólag fertőzés során mehet végbe, a géninjekció által megtermelt tüskefehérje konformációja zárt, nem tud megnyílni és ezért kötődni sem tud az emberi sejtekhez. A gyártó azt állítja, hogy a tüskefehérje “építési tervét” úgy módosították, hogy a termelődő fehérje ne tudja változtatni a helyét, hanem egy transzmembrán-fehérje segítségével a sejtfalon rögzüljön. Még ha tényleg így is tervezték, a terv nem volt sikeres. Tanulmányok bizonyítják, hogy az oltottak testében szabadon kering a megtermelt tüskefehérje. Pl. ez a tanulmány: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34015087/

5. kép

Elvileg egy másik módosítást is végzett a gyártó, amivel azt akarták megakadályozni, hogy a tüskefehérje konformációja nyitottá váljon, hogy az S1 és S2 rész szétválhasson egymástól. Ennek érdekében két darab prolin nevű aminosavat építettek be, ami elvileg lakatként kéne funkcionáljon a tüskefehérje részei között. Ezt a módosítást “2P-Lock”-nak nevezik és ez a tüskefehérje S2 részébe lett beépítve. (5. kép) Készült azonban egy amerikai tanulmány, ami cáfolja, hogy a “2P-Lock” megbízhatóan működik. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35994646/ Ezek az amerikai kutatók 6 darab prolint (6P-Lock) használtak fel és összehasonlították a “2P-Lock”-kal. Az eredmények szerint a “2P-Lock” instabil, nem megbízható, túl meleg hőmérséklet, illetve ismételt fagyasztás hatására elveszíti a funkcióját.

A “2P-Lock”-ot beépítette az oltóanyagába a J&J, valamint a Pfizer és a Moderna is, de ők még egy furinhasítási helyet is beépítettek. Az AstraZeneca nem építette be.

6. kép

A furinhasítási hellyel van egy nagy probléma. Ha ez aktiválódik, akkor a tüskefehérje két részre hasad és az S1 rész ott marad a “2P-Lock” nélkül, vagyis elviekben most már képes darabokra hullani. (6. kép) És hogyan aktiválódik a furinhasítási hely? Úgy, hogy az emberi sejtekben viszonylag nagy mennyiségben található egy enzim, a TMPRRS, ami képes aktiválni a furinhasítási helyeket. Ezután a tüskefehérje két részre hasad. A kérdés, hogy ezután a szabadon keringő S1 rész tovább hasad-e és kötődik-e az ACE2 receptorokhoz? (7. kép) Ez az, amit soha senki nem vizsgált. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33671076/

7. kép

Biró Éva összefolgalója

2 thoughts on “Florian Schilling: Jó tüske – Rossz tüske? – összefoglaló

  1. Nekem, mint laikusnak ez a rendkívül tudományosnak tűnő eszmefuttatás olyan, mint amikor a szent hivatalos “tudomány” által felkent “tudósok” vérre menő vitákat folytattak arról, hogy hány angyal fér el egy tű hegyén.
    Amíg senki nem bizonyítja be MINDEN kétséget kizáróan, akárhányszor megismételhető módon, hogy a SARS-Cov és a SARS-Cov-2 valóban létező vírusok, és nemcsak számítógéppel generált – “in silico” -, csak csipen létező DNS-szekvenciák, addig az egész merő spekuláció! Ha egy alapvető axiómát nem sikerül(t) bizonyítani, akkor abból hogyan lehetne levezetni bármilyen további érvényes következtetést? Ha a tudományos bizonyítás alapelveit így sutba lehet dobni, akkor csak a hitvita marad!

  2. A 2022.12.25-i kommentem szeretném megismételni. Két orvos beszélgetése a spike proteinről.

    DR. TOM COWAN & DR. STEFANO SCOGLIO: ‘SPIKE PROTEIN’
    https://www.bitchute.com/video/juVDfT6w8q2w/
    Szeretném ajánlani az egyik legújabb Dr. Tom Cowan beszélgetést, ami egy mítosznak tekinthető témát, a spike protein toxicitását járja körül, számos kérdést tisztáz, a videó alatt nagyon sok hivatkozással.
    A beszélgetés kezdetén felmerülő két kérdés az, hogy a spike-ot a vírus hozza-e létre és a spike-ot az oltás csinálja-e.
    Ezzel kapcsolatban Dr. Scoglio elmondja, hogy az, amit spike proteinnek hívunk, az mindig laboratóriumban készül. Ez egy toxikus, rekombináns fehérje. A fehérjéket rutinszerűen lehet az emberekből kimutatni, de ezt most nem csináljuk a „vírus” spike összetevőjével. (miért?)
    Az MRNS technológia top kutatói már 2020-2021-ben kimondták, hogy a spike egy laboratóriumi szintetikus termék, de a vakcinák kibocsátásáig nem volt alapvető az a kérdés, hogyan jut ez az anyag be a sejtekbe.
    Tudni kell, hogy 5 módon tud védekezni a sejt az ellen, hogy bejusson oda idegen fehérje, és ennek kiküszöbölésére csomagolják lipid burokba a spike-ot az MRNS technológia indoklása szerint.
    A beszélgetés célja annak az állításnak a cáfolata, hogy a sejtek tüskefehérjét készítenek.
    A kutatási szakirodalom azt igazolja, hogy NEM történik meg a spike protein sejtekbe jutása, és nem történik spike protein termelés a sejtben.
    Az 5 védekezési mód:
    1. extracellular ribonukleózis- az első folyamat, ami megakadályozza, hogy idegen fehérje később bejusson a sejtbe, vagyis ahogy beadják az oltást, az abban levő fehérjét rögtön legyengíti (degrade), a lipid MRNS nagy része azonnal elpusztul.
    2. az endocitózis helyett, ami beengedné a lipidet a sejtbe, rögtön átfordulás, vagyis exocitózis történik, vagyis az idegen anyag ahogy bejutott, rögtön visszakerül, kikerül a sejtközötti térbe. Azt nem sikerült bizonyítani, hogy a sejtbe bejutás megtörténik, de fehérjék sejtből kijutása viszont történik.
    3. endoszóm lizoszómák (lizoszómális enzimek) rendszerének működése- ami legyengíti és „kiutasítja” a betolakodókat.
    4. endocellular ribonukleózis, ha bejut egy fehérje a sejtbe, akkor ugyanaz az enzim, mint az első esetben, a bejutó idegen anyag dns-ét pusztítja el.
    5. A szakirodalom szerinti utolsó mechanizmus pedig a testi látható válaszreakció. A szintetikus MRNS sejt adjuvánssal van beadva, pl. alumíniummal. Miért az alumínium? A beadott MRNS csomag az nem toxikus annyira önmagában, hogy ezen a szinten válaszreakciót váltson ki (már előtte elbukik az első 4 szinten). Ami választ fog kiváltani, az egy méreg, jelesül az alumínium. (A használt tüske protein ellenanyag teszt is hamis. hogy igazából mit tesztelnek, arról legközelebb…) A látható válasz: az alumínium karcinogén, vérrög képző, gyulladás keltő, lipodisztrófia (bizonyos testtájékra elhízás) kiváltó, stb. Ha túl nagy az adag, hatalmas, kirobbanó, látható reakció fog történni. És most pontosan ezt látjuk. (beadnak PEG-et is, ami hasonló reakciót vált ki.) A teljesen gusztustalan adjuváns anyag önmagában elég, hogy gyulladásos reakciót váltson ki, vagy egy reakciót, amiből látni szeretnék, hogy ettől a testben ellenanyag termelődés fog történni. Valóban látjuk azt, hogy a test az adjuváns anyagnak a bejutására azonnal „felrobban”, nem kell, hogy mellette más anyagok is legyenek az oltásban. A beadott alumínium „semlegesítése” azonban egyáltalán nem történik meg.
    Amikor a Pfizer vakcinát egerekbe beadták, (kétféle lipidet teszteltek , megfestve a luciferáz világító enzimmel, ami megmutatja a testben az oltás elterjedését), azt találták, hogy az egyik 50%-a kiválasztódott, a maradék 50% változatlan formában elterjedt a testben, a másik 17%-a kiválasztódott, de előtte extracellulárisan módosult, maradék a pedig szintén változatlan formában elterjedt az egész testben. A levonható tanulság az, hogy az oltóanyag változatlan formában maradt meg, és megtalálható mindenhol a testben, de nagy mennyiségben a májban, lépben, a vesékben, és a női petefészkekben. Ez azt jelenti, hogy az oltás toxikus bomba, de nem lép be a sejtekbe. Mivel olyan formában van beadva, amitől a szervezetnek nagyon nehéz megszabadulni, kialakul a toxicitásnak egy olyan első rétege, amire aztán további toxikus réteg fog rárakódni.
    Összefoglalva, az oltás semmiképpen se jó, de a tudományos eredmények azt mutatják a spike protein tekintetében, hogy az önmagában beadva nem vált ki reakciót, nem eléggé toxikus .
    Ha viszont toxikus anyag kerül a szervezetbe, vérrög fog képződni, ami a szervezet egyik reakciója a méreg semlegesítésre. Minél több a bejutott méreg, annál nagyobb, elterjedtebb a vérrögképződés.
    Csak egy tanulmány van, ami a vér spike protein tartalmáról szól, de az hamis vérteszten alapul.
    Nincs olyan tanulmány, ami azt vizsgálná, hogy a beoltott emberek vérében több spike protein van, mint a be nem oltottakéban.
    A hivatalos állítás az, hogy a spike protein a vírus része, de ahhoz, hogy erről lehessen beszélni, először ki kellene mutatni a vírust, aztán kellene benne spike proteint találni. Aztán be kellene bizonyítani, hogy létezik egy erre a fehérjére specifikus ellenanyag, ami semmilyen más fehérjére nem reagál. Ilyen bizonyítás egyáltalán nem létezik. Sőt a toxinokról az állítható, hogy nem ellenanyag specifikusak. (Ha pl. öt különböző toxinra tesztelve azonos ellenanyagot lehet kimutatni, ahogy lehet, akkor nem is lehetne betegség (ellenanyag specifikusan.)
    Jelenleg nincs biokémiai leírása se a spike-nak, se a vírusnak, nincs sejtkultúrából tisztított vírus. A tudomány próbálja azt is mondani, hogy az exoszóma és a vírus ugyanaz. De a különbség mégis az, hogy a vírus a testen kívülről támad, az exoszóma pedig belül keletkezik, a sejtek szétesésével. Az exoszómákat nano membránokon keresztül izolálják, de vírust hasonló módszerrel meg sem próbálnak izolálni. (A megtalálható exoszómákban vannak spike protein szerű dolgok. Ha lenne izolált spike protein, annak a toxikusságát is bizonyítani kellene. Tény, hogy az exoszómákkal foglalkozó kutatóknak nem kell igazolni az exoszómák toxikusságát. Ezen hiány miatt felmerül kérdésként, hogy miért nem mutatják ki, hogy az exoszóma spike protein szerű anyagai toxikusak, mivel technikailag ehhez minden feltétel adott. Dr. Cowan feltételezése ezzel kapcsolatban az, hogy nem sikerülne -😊. Csak nem toxikus exoszómákat mutatnának ki.)
    A spike proteinnel kapcsolatban további probléma a vérrög képződés. Ha nem izolálták soha se a spike proteint a vérből, akkor hogyan képezhetne vérrögöt, amikor vérrögöt egyébként minden toxin képez. Ahhoz, hogy a spike protein vérrög képző hatásáról beszéljünk, először azt kell bizonyítani, hogy van a vérben spike protein, de ez nem bizonyított.
    A spike toxicitás okozásáról azt érdemes tudni, hogy a lipid burokba csomagolt fehérje könnyebben szétterjed a testben, különösen ha kis méretű. Az 5 védekező szint viszont rendeltetésszerűen ki fogja védeni a hatását. A spike protein így nem marad bent örökre a testben, és nem ez okozza a toxicitást. Valamint ezért a spike proteint nem adjuk át másnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük