(Na, ezért olyan kevés a hivatalos károsult!)
A jelenleg 64 éves logopédus, Erika Seebacher, több, mint 4 éve beteg. Első tünetei 2021 május végén, 11 nappal a 2. AstraZeneca “oltás” után jelentkeztek. Ekkor egészen hirtelen, egyik napról a másikra egyszercsak nem tudott járni. A mai napig kerekesszékre és férje segítségére szorul a mindennapokban. Rengeteg tüntete van: alvászavarok, súlyos fájdalmak, gyomor-bélrendszeri panaszok, szédülés, keringési problémák, koncentrációs nehézségek. Az asszonyt 80 százalékra lerokkantosították és a 3. szintű ápolási katergóriába került.
Sokáig tartott, mire az orvosok rájöttek a problémák okára. Több tucat rendelőben járt addigra, mire az első egyetemi kórház diagnosztizálta, amit a háziorvosok már gyanítottak: a kovid-oltás okozta, krónikus fáradtság szindrómát. Azóta már három másik kórház is megerősítette a diagnózist.
A hatóságok mégsem akarják elismerni az oltáskárosodást.
A cikk írója természetesen véletlenül sem felejti el megemlíteni, hogy a súlyos mellékhatások aránylag ritkán fordulnak elő és hogy a kovid-“oltások” milyen sok életet megmentettek. De vajon mikor mutatnak be a sok megmentett ember közül csak legalább egyet, akinél kétséget kizáróan bizonyítani is tudják, hogy az oltásnak köszönhetően nem halt meg kovidban? Ja, hogy ilyet konkrétan nem tudnak mutatni!? Akkor nincs több kérdésem!
Biró Éva