-Egészségügyi közfeladat ellátáshoz kell a kényszertagság. Ha az egészségügyi ellátás nem közfeladat, hanem magánúton fizetős, akkor is lehet gyógyítás áganként külön kamarákban gondolkozni, de a külön kamarákban is kötelező kell legyen a tagság, mert a régi céhes működés mintájára ez a működési színvonal garanciája. Ez a gondolat teljességgel kimaradt az összefoglalásból. Az sem lehet kötelező, hogy egy gyógyító minden szakághoz értsen. Minden gyógyítási rendszer önmagában önálló, különben nem lehetne használható. Másik gyógymóddal összekeverve pláne nem lehetne használható. Nem lehet elvárni, hogy valaki egyszerre gyógytornász és homeopata és fogorvos legyen. Ritka esetben összejöhet ez is, de nem ez a gyakorlat. Mindegyik önálló szakmai ág.
-Tudományban szakmai konszenzus nem alapozhat meg semmit. A szakmai konszenzus azt jelenti, hogy a tudománynak az adott témáról fogalma sincs! A legfontosabb gondolat rávilágít az alapproblémára. A véleménynyilvánítás és tudományos szabadság kifejezett törvényi garanciája jelenleg MTA monopólium, ezen belül konszenzus. Vagyis senkinek nincs fogalma se az egészségügy témájáról. A téma alkotmányos rendezést kíván, nem MOK hatásköri szabályozást. A tudomány nem lehet konszenzus! Se az alkotmányban, se a MOK-ban, se az MTA-ban. A tudományos tények nyílt bemutatása, indoklása, ellenőrizhetősége elvárás kell legyen. Jelenleg az a baj, hogy a tudomány tényei az asztalról lesöpörtek, letagadottak, betiltottak, ami bűn, hiszen a tudomány nem lehet “vélemény” kérdés. A kinek mi a véleménye (mit mondott a szomszéd néni?), vagy mi a konszenzus kérdésfelvetés nem releváns, ezért a vélemény önmagában nem büntethető. Az ellenőrizhetetlen áltudomány, a “konszenzus” alkalmazása sarlatánság, és az tiltandó. Kötelező kamarákkal. A kötelező kamara a garancia a felelősségvállalásra.