Birgit Pühringer újságíró saját édesanyja haláláról emlékezett meg:
https://auf1.info/totalitaeres-unmenschliches-corona-regime-ich-verzeihe-euch-nicht/
“Totalitárius, embertelen korona-rezsim: “Nem bocsátok meg!”
Részemről nem lesz megbékélés a korona-rezsim csatlósaival. Az édesanyám 2021-ben szívrohamot kapott. Nem engedték, hogy bekísérjem a kórházba. Másfél órával később halott volt. Ezt nem bocsájtom meg nektek!
Egy szívinfarktus után kórházba vitték az édesanyámat. Nem engedték, hogy elkísérjem. A mentősök ezt a következő szavakkal utasítottak el: „Nem, a korona miatt nem viszünk magunkkal senkit!” Amikor megkérdeztem, hogy eljöhetek-e legalább magam a kórházba, azt mondták: „Telefonáljon később, és érdeklődjön az anyjáról! “
Kísérni nem lehetett, telefonon pedig lerázták
Ez volt az utolsó alkalom, hogy anyámat élve láttam. Nem tudtam betartani az ígéretemet, hogy: “Mindjárt jövök utánad és nem hagylak egyedül”. Leráztak a telefonban, hogy jelentkezzek később. Aztán kaptam a hívást: “Sajnálom, az édesanyja meghalt!”
Elsősegélynyújtó a saját anyjának
2021 áprilisa volt, amikor anyám összeesett az otthonában. Épp látogatóban voltam nála. Sokkos, de “működőképes” állapotban sikerült újraélesztenem anyámat. Soha nem gondoltam volna, hogy egy napon a saját anyám elsősegélynyújtója leszek. Ennek ellenére örülök, hogy nem volt egyedül.
Mindenki maszkban
A konyha padlóján ültem és a karjaimban tartottam anyámat, amíg meg nem érkezett a mentő és a mentőorvos. Megígértem neki, hogy nem hagyom egyedül, hanem vele leszek. Félt. Mentős, sürgősségi orvos, mindenki maszkot viselt. Ezt nehéz volt elviselni. Ezután hordágyon a mentőhöz vitték.
Teszt, hogy búcsúzni lehessen a halott anyától
Körülbelül másfél óra telt el a kórházba szállítástól a haláláig. Mindig is az volt a szándékom, hogy elkísérjem anyámat az utolsó földi útján. És most már csak maszkos alakok vették körül. Nagy nehezen el tudtam búcsúzni anyámtól. A géninjekció nélkül igazából előzetesen le kellett volna tesztelnem magamat, hogy bemehessek a halott anyám szobájába.
Kivételt tettek: teszt nélkül beengedtek a kórházba
Ezt meg kell valahogy emészteni. A halott anyám egyedül feküdt egy szobában és koronatesztet kellett volna végeznem. Visszautasítottam és ragaszkodtam ahhoz, hogy el akarok búcsúzni az anyámtól. Végül tesztelés nélkül beengedtek a kórházba. Az illetékes orvos „kivételt” tett.
A maszk: A legfontosabb dolog volt a halott anyámnál
Az ápolónők lelkesen viselték a maszkot. Újra és újra felhívták rá a figyelmemet, a halott anyám szobájában is. Annyira megalázó és méltatlan volt. Teljesen világosan elmondom: nem viseltem maszkot az anyukámnál, hanem a lehető legszokványosabban módon, már amennyire ilyen szörnyű körülmények között lehetett, elbúcsúztam tőle. Ami nagyon hiányzott a rezsim iránti hűség helyett, az az empátia és az együttérzés volt az ápolószemélyzet részéről.
Megfosztva a méltó és emberséges búcsútól
Embertelen, ahogy mindannyiunkkal bántak. A haldoklókkal és velünk rokonokkal. Tudom, hogy sokakkal ugyanez történt, mint velem. Mindannyiunknak mély sebei vannak. Ez az idő és ez a búcsú, egy méltóságteljes és emberséges búcsú, lehetetlenné vált számunkra. Megaláztak bennünket és bizonyára sokunkat megtörtek. Számomra nem kérdés: nincs megbékélés a korona-rezsim csatlósaival! Ezt nem bocsátom meg!”
Biró Éva fordítása