Vannak az orvosok. Az orvosok, akik receptet írnak, belenéznek a torkodba, esetleg meghallgatják a szívedet. Jó esetben. Máskor meg elég, ha írsz nekik az online betegellátó rendszeren keresztül, és úgy mehetsz a patikába, hogy meg sem vizsgáltak.
És vannak a gyógyítók. Ők holisztikusan nézik a test-lélek-szellem egységét, nem tüneteket csillapítanak, hanem okokat kutatnak, és azokra keresnek lehetőleg a természetben található medicinákat.
Mi különbözteti meg őket? Hiszen alapvető ismereteik egy tőről fakadnak, az általános képzésükben ugyanazt az útravalót kapják. Nos, sok mindenben mások: nyitottságban, tudatosságban, és a hivatásukhoz való hozzáállásban. Másképp értelmezik a hippokratészi eskü szövegét:
„Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. (…) Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. (…) A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét.
Ezek olyan etikai fundamentumok, melyhez mindenkinek ragaszkodnia kellene, aki a gyógyításra tette föl az életét. Akkor is, ha szembe kell mennie a politikával, a többség véleményével, akkor is, ha minden fronton igyekeznek ellehetetleníteni, szakmájában nevetségessé tenni, sőt akkor is, ha egyes-egyedül marad mindenki mással szemben.
Ha találsz egy ilyen orvost, légy érte hálás, mert minden erejével azon lesz, hogy meggyógyulj. Nos én találtam. Nem is egyet, többet is, akik egy nemes cél köré szerveződve igyekeznek kiűzni a fejekből a sötétséget, éppen úgy, ahogy nap mint nap küzdenek a sötétséggel a betegeik testében. Ők az Orvosok a Tisztánlátásért közösség szakemberei: Dr. Pócs Alfréd, Dr. Lenkei Gábor, Dr. Tamasi József és Dr. Gődény György.
Sok harc van mögöttük, ezért nem fognak meghátrálni akkor sem, ha hiteltelenné akarják tenni és szakmaiatlannak próbálják feltüntetni őket. Nem azt akarják mindenáron lenyomni a torkodon, hogy gondolkodj úgy, ahogy ők, csak arra kérnek: gondolkodj! Ne a kényelem, a félelem, az önáltatás mentén hozd meg a döntéseidet, hanem a szeretet mezsgyéjén mozogj, onnan tudsz csak magad és családod számára felelősségteljes, felnőtt választ adni a mindennapok feladataira.
2021 június 20-án a Kossuth téren gyűltünk össze és hallgattunk meg sok értelmes, érdekes és elgondolkodtató beszédet arról, merre tart a világ, mire kell, kellene odafigyelni, mitől változhat meg a jelenlegi rendszer. Mert Te, aki azt hiszed, nem tehetsz semmit és inkább beállsz a sorba, mert mondták, mert muszáj, mert kényelmes és lusta vagy utánajárni, kiállni a saját igazságod mellett, tudd, hogy Rajtad is múlik. Mert mindig minden változás az egyénben kezdődik, minden forradalom az egyes emberek szívéből született. Te is fontos vagy, én is fontos vagyok. Ne utasíts el valamit vagy valakit azért, mert azt olvastad valahol, hogy lop, csal, hazudik – bizonyosodj meg róla a saját szemeddel, hagyd, hogy az intuíciód vezessen, hiszen nála jobb iránytűd nincs és nem is kell, mert az első megérzés mindig megmutatja a szív útját. És ha azon indulsz el, akkor siker és győzelem lesz a jutalmad.
Engedd be a lelkedbe a fényt, válaszd a tudást és a vele járó csodát. Mert ez az igazi alkímia, arannyá változtatni az életnek nevezett kalandos utad macskaköveit. Ha ott voltál velünk vasárnap, érezhetted mindezt, a cinkos összemosolygások mögött megbújó összetartozást, egymásnak idegen emberek kézszorítását, a szeretettel teli szívek visszhangját a mikrofon mögött állók szavaiban. Köszönöm, hogy eljöttél, hogy a kánikula ellenére mégsem a hűvös lakást vagy az enyhet adó vízpartot választottad. El sem tudod képzelni, mennyire hálás vagyok Neked mindezért. Ahogy azoknak is hálával tartozom, akik egyelőre csupán az interneten kísérték figyelemmel a történéseket, mert higgyétek el, éreztük, hogy lélekben velünk vagytok, és sokat segített a támogatásotok.
Mert nem az számít, hogy most nem voltunk százezren, hiszen a Márciusi ifjak maroknyi csapata is elegendő volt ahhoz, hogy kifordítsa sarkaiból a világot. Emlékezzetek hát Petőfi Sándor soraira:
„Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjúság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.”
Serényi Judit
